Eldorádó

(Itt érnek össze az események, a valós történések Miklós merengésével, elmélkedésével, eszmefuttatásaival. Egy apró csoda, hogy időbelileg kicsit megcsúszva, egy kis késéssel vettem észre írását, épp akkor, amikor húgom lányának, Dórinak elmenetelét, ezzel kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat írtam meg piszkozatban. Nem tartott semeddig sem összekapcsolnom az Eldorádot Dóri útkeresésével, majd szabad utat biztosítanom Miklós írásának az Araratba, amelyet megfontolásra, elmerengésre érdemesnek tartok mindenki számára, tekintet nélkül arra, hogy itthon él és küzd az "elemekkel", vagy útközben, útja keresésében van valahol.) 
Mi még úgy nőttünk fel, hogy az a világ legtermészetesebb dolga, az élet egyetlen értelme, hogy eljussunk Eldorádóba. Erre készültünk, gyarapítottuk erőnket és elménket, hogy megbirkózhassunk a hosszú út nehézségeivel.
Nem csak Eldorádó létezése felől nem volt szemernyi kétségünk, de arról sem, hogy az oda vezető út tele van nehézségekkel, súlyos próbatételekkel. Nem is érkezik meg mindenki. Sokan fordulnak vissza, hogy később más úton, jobban felkészülve újra megpróbálják. Vannak, akikért útközben jön el a halál, mások annyira belefáradnak a próbálkozásokba, hogy végül feladják és maradnak. De biztosan sokan célhoz érnek. Ha nem így lenne, miért próbálna mégis minden fiatal nekivágni?
Hogy milyen is pontosan Eldorádó? Azt nem tudhatjuk, mert még senki nem jött vissza azok közül, akik megpillanthatták. De éppen ez bizonyítja minden kétséget kizáróan, hogy a világ legcsodálatosabb helye. Ki lenne olyan kötöznivaló bolond, hogy mikor annyi szenvedés és megpróbáltatás után végre megérkezik oda, ahelyett hogy élvezné az örök boldogságot, inkább visszajön, pedig az út visszafelé is éppen olyan nehéz. Csak akkor jönne vissza bárki, ha csalódna, ha kiderülne, hogy itt jobb. De ilyesmi emberemlékezet óta nem fordult elő.
Eldorádóba eljutni nem csak azért nehéz, mert az út tele van előre nem látható nehézségekkel, hanem azért is, mert számtalan út kínálkozik és mindegyikre sokan esküsznek, hogy ez az igazi. Minden útnak megvannak a maga hívői, akik egyesületet alapítanak és mindenkit arra próbálnak rávenni, hogy az ő útjukat járja. Minden út hívői hosszú listákat készítenek azokról, akik egykor ezen az úton indultak el és egy idő után többé senki nem hallott róluk, tehát célhoz értek. Volt idő, amikor a különböző utak hívei gyakran összecsaptak egymással, csalással, szélhámossággal vádolták a másikat. Az összetűzések néha véres harcokká fajultak.
Később kiderült, hogy ezek az utak valójában sokszor metszik egymást, néha többször is, máskor egybeolvadnak jó darabig, míg újra szétválnának. Ezek után a konfliktusok jócskán lecsillapodtak.
Bármelyik utat is válasszuk, olyan szeszélyesen kanyarognak, annyi a keresztezés, az elágazás, hogy nem ritkán esik meg, az utazók a sok megpróbáltatás után holtfáradtan megérkeznek Eldorádó helyett oda, ahonnan elindultak. Némelyikük elméjét ez annyira megzavarta, hogy egyszerűen nem voltak hajlandók elfogadni a tényt, hogy tulajdonképpen csak egy hatalmas kört tettek és ezért azóta is konokul kitartanak amellett, hogy ez a hely, ahol vannak, az Eldorádó.
Egy ideig, míg kevesen voltak, csak szánakozva mosolygott rajtuk mindenki, a fiatalok kedvenc szórakozása volt meghívni őket asztalukhoz és úgy tenni, mintha tényleg el is hinnék, hogy Eldorádóban vannak. Ám ahogy teltek az évek és egyre többen jártak hasonlóan. A világunkat Eldorádónak hívők mára már jelentős csoportot alkotnak és cseppet sem viselkednek úgy, mint ártalmatlan bolondok lennének. Gyűléseket szerveznek, röplapokon bizonygatják igazukat és egyre többen vannak már olyanok, akik egyáltalán nem nézik őket hibbantak gyülekezetének. Hátha igazuk van és akkor minek vállalni azt a rengeteg megpróbáltatást.
Bizonyos csoportok viszont dühödten támadják az „Eldorádó itt és most” mozgalom nézeteit. Óva intenek mindenkit, hogy higgyenek nekik. Egyszer csak rá fognak jönni, hogy becsapták őket és akkor már túl késő lesz elindulni. Rebesgetik azt is, hogy e heves tiltakozás mögött azok állnak, akiknek jó üzlet az útra kelők felkészítése, ellátása. Mások viszont azért támadják a mozgalmat, mert amióta ilyen aktívak, kezd felbomlani az egyensúly. Egyre kevesebb fiatal kel útra, egyre többen hagynak fel az újabb próbálkozással azok közül, akik a nehézségek miatt visszafordultak. Egyre nehezebb lakáshoz és munkához jutni.
Akik fogékonnyá váltak az „Eldorádó itt és most” propagandájára, egy idő után azt kezdték tapasztalni, hogy míg a szónokokat hallgatják, valóban Eldorádóban érzik magukat, ám amikor visszatérnek a hétköznapokba, újra eluralkodik rajtuk a vágy, hogy útra keljenek. Ám amikor már-már rászánják magukat az indulásra, ismét elbizonytalanodnak. Az új mozgalom hívei ugyanis már nem érik be az emberek szívének szóló érvekkel. Egyre több bizonyíték kerül napvilágra, hogy az egyes utak hívői által oly nagy becsben tartott listákon szereplő személyek nem érkeztek célhoz, hanem útközben érte őket a halál, vagy visszajöttek és álnéven élnek tovább közöttünk.
Az embereket elfogta a kétségbeesés. Sokan nem láttak kiutat. Nem tudnak már hinni az utazás értelmében, de abban is egyre biztosabbak, hogy ami itt és most van, az nem lehet Eldorádó. Ekkor léptek színre a magukat filozófusnak nevező csoportok. Azt állítják, hogy Eldorádó igen is létezik, csak nem ott és nem úgy, ahogy az emberek gondolják. Nem egy és nem két Eldorádó van, hanem számtalan. Mindenkinek megvan a maga Eldorádója, csak rá kell találnia. Lehet itt és most is, de lehet nagyon messze is. Azt is kifejtették, hogy az „Eldorádó itt és most” mozgalom egyes hívei azért csalódottak, mert még nem járták meg azt az utat, melyet a mozgalmat megalapító tévelygők. Vagyis ne várjuk, hogy a saját Eldorádónkhoz úgy jutunk, hogy a kisujjunkat sem kell hozzá mozdítanunk. Mindenkinek végig kell járnia a maga keserves útját.
Sok embert megfogott a filozófusok érvelése, de egyelőre nem sok gyakorlati haszna mutatkozik. Az emberek több és konkrétabb segítséget várnak, miként is találják meg a saját Eldorádójukat. Az idő sürget, mert a feszültség egyre nő.