Mínusz harmincöt fok

- Ha az apu szempontjából nézzük, akkor ő elvett egy lányt Ashabadból. Vajon ennek a ténynek milyen lehetett a hatása?
Részünkre ez egy mínusz volt és nagyon negatív kihatással volt életünkre, mert ugye jött ezerkilencszázötvenhat, amikor Pétert elbocsátották a gyárból három bűne miatt: egy, mert zsidó volt, kettő, mert a felesége Oroszországból jött, három pedig azért, mert hogy kommunista volt. Ez biztos, hogy nem volt jó. Ettől függetlenül én ugyanabban a gyárban, ahol ő is dolgozott, ezerkilencszázötvenhétben csináltam a diplomamunkámat, ami egészen jól sikerült.
- Milyen gyár volt?
Bőrgyár.
- Te bőrvegyésznek készültél.
Nagyon jól sikerült a diplomamunkám a főmérnök figyelmeztetése ellenére, hogy
- kislány, vigyázni kell a gyárban, mert a kádakba akár bele is lehet esni.
Hát én nem estem be a kádba, mert egyrészt ugye, ha az ember azt a szakmát tanulja, akkor minimum tudja, hogyan kell a kádak körül közlekedni. Másrészt engem egyetlen munkás sem akart volna beledobni a kádba. Leginkább saját maga, a főmérnök szeretett volna. (nevetek). Mert ő volt az a szalon-kommunista, akinek ugyan volt párttagsági könyve, de valójában utálta a kommunistákat. Ő volt az, aki engem simán bedobhatott volna a cserzőkádba.
- Te aztán visszamentél Moszkvába az egyetemre, hogy megvédd a diplomamunkádat. Akkor már megvolt a Panni lányod?
Akkor már megszületett a Panni lányom, akit az én nagy szerencsétlenségemre be kellett adnom a Lóczy úti Csecsemőotthonba, ahol hosszú ideig volt.
- Az egy nagyon jó hely volt különben (emlékeim szerint…). Ennek az otthonnak volt Pickler Emmi a vezetője.
Isteni hely volt. Sokáig kellett benn maradnod, mert a nagymama (Annele) nem volt hajlandó pesztonka lenni és nem volt hajlandó nyugdíjba menni.
- Az októberi eseményeket így vészeltük át.
Igen, ezt én úgy éltem meg, hogy azt mondták, hogy mivel a Lóczy úti Csecsemőotthon gyerekei, pártemberek családjaiból származnak, ezért mindegyikőjüknek egytől egyig lámpavason kell végezniük. Na most én mindezt a távoli Moszkvában izgultam végig. Minden áldott nap táviratot küldtem a férjemnek, aki egyetlen táviratomat sem kapta meg. Így aztán én sem kaptam semmi választ azt illetően, hogy mi van itt, mert mi Moszkvában nem tudhattuk, hogy mi is történik Budapesten valójában. Mindenesetre volt egy tizenkilenc éves bolgár fiú, aki azt mondta, hogy
- Gyerekek, ahol a zsidókat és a kommunistákat akasztják és mészárolják, az nem forradalom. Az ellenforradalom.
Mert ugye mondták, hogy forradalom van így, forradalom van úgy, ezt meg egy gyerek, tizenkilenc éves gyerek mondta.
- Neked az életed folyamán mit jelentett az, hogy nem vagy magyar?
Hosszú időn keresztül üldözési mániám volt, meg mindenféle problémáim voltak. Aztán elég korán tanultam meg viszonylag jól magyarul beszélni. Nemcsak beszélni tanultam meg, hanem egyáltalán magyarul fogalmazni. Amikor bekerültem a Chinoin Gyógyszergyárba, ott azon kívül, hogy az ember gyártotta a vegyi termékeket egy autoklávban, meg kellett tudni fogalmazni, hogy mit, miért és hogyan csinálja azt, amit csinál. Addigi életemben én soha nem tanultam magyarul, egy árva szó nem sok, annyit sem tudtam, csak az oroszt tanultam. Először mindent fordítani kellett, csak később kezdtem el magyarul gondolkodni és fogalmazni. Nem tudom, nem is tudom, én magamat igazából európai polgárnak tartom. Kozmopolitának. Egy olyan polgárnak, aki bármelyik országban meg tudna élni.
- A Tízparancsolat szerint, a saját erkölcsi normáidnak megfelelően, gondolom.
Csakis. Az egyetlen dolog, ami megakadályoz abban, hogy bárhová is elköltözzem az mindössze az, hogy nem vagyok gazdag. Ha gazdag lennék, akkor mehetnék Ausztriába, Németországba. Olyan országba mennék, ahol hűvös van. Utálom a meleget, ki nem állhatom, de utálom a hideget is. Öt évig tanultam Moszkvában és ott olyan hidegek voltak, hogy télen előfordult a mínusz harminchárom-harmincöt fok is. Akkor persze nem mentünk be az egyetemre, hanem ültünk a fűtőtesteken, mert azok még elbírták a súlyunkat azzal a sok hideggel egyetemben. Nagyon jól működtek (nevet). Úgyhogy azokon ültünk és vártuk a szép időt, mert bizony rettenetesen hideg bírt lenni. Ezért utálom a hideget és a meleget is.
(Anyám után huszegynéhány évvel Harkovban a telek elég hidegek voltak. Mínusz harmincöt fokkal nem büszkélkedhettünk ugyan, de a mínusz huszonötöt nekem is sikerült megélnem. Volt egy bundám, ami akár egy kályha, tartotta a meleget. Nem átallottam usankát (=orosz füles sapka) hordani, amely bár lenyomta a hajamat, azonban a füleimet és a leggyengébb pontomat, a fejemet védte a nagy hidegtől. S végül volt egy bunda béléses meleg csizmám mindehhez. Azt nem mondom, hogy utánam mind a huszonöt fok mínuszban, de így beöltözve és sálat tekerve az orrom és szám elé már tűrhető volt az élet a szabadban Harkovban is, főleg ha az ember tudta, hogy az úticéljához előbb vagy utóbb, minden bizonnyal megérkezik. A nagy hidegek után esik különösen jól egy csésze forró tea piroggal (=süteménnyel)).
- Akkor neked valami olyan klíma kellene, mint Spanyolországé?
Ha nincs olyan forróság.
- Olyan huszonöt fok körüli hőmérséklet kellene?
Igen, meg San Franciscoban, ahol a Sanyi fiam él. De az az igazság, hogy én San Franciscoba azért nem mennék lakni, mert egyrészt nagyon messze van a két lányomtól, másrészt idegen nekem az a közeg, ami a Sanyit körbeveszi.
- Pedig a Sanyi nagyon jól érzi magát benne.