Intermezzo - Lilla HÉT

(Mackó barátnőm Lilla lánya ma lett HÉT éves. Azon túl, hogy átvittem neki a túrós sütim mazsola nélküli részét, mert szereti és jobb semmi egyéb nem jutott eszembe, akkor bennem volt, mert mélyen és az évek hosszú során belém ívódott, hogy tartozom neki egy írással, egy speciális, csak neki szóló levéllel, amelyben éveinek számával játszom el komolyan, leginkább komolytalanul. Idén is megszületett ez a levél, a sütihez képest a nap folyamán jóval később, azonban még a nagy nap, április ötödike vége előtt. Lilla anyukája, Mackó engedélyt adott rá, hogy a Lilla HÉT-et ezen olvasói körben is megmutathassam, amelyet úgy teszek, hogy közben Lilla és április ötödike mellett Mikszire, Sanyi öcsém lányára és három nappal későbbre, április nyolcadikára gondolok, amikor éppen ő lesz HÉT éves. Küldöm tehát ezt az írást minden áprilisi, valamint ezévi HÉT évesnek sok szeretettel.)

Amikor a Zöld ország Királyának fia megtudta, hogy a Lila ország Királyának lánya nem hozzá megy, ahogy hét éve a két ország királya országaik egyesítése végett ebben megegyezett, akkor a Zöld királyfi éktelen haragra gerjedt és haragjában így szólt magában:
Hét éve tudom, hogy Lilla királylány a menyasszonyom, írásom is van róla, meg hétszázhetvenhét múltbeli találkozásunk, amely hét nyelven beszél arról, hogy milyen jó lesz az eljövendő hétszer hét évünk közös életünkben. Erre itt van ez a Távoli, talán a hetedhét országon túli messzeségből érkezett valaki, akit a nép valamiért Távoli utazónak hív és talán hetediziglen rokona az ottani Sas Királynak vagy valamelyik udvaroncának. Igazándiból senki sem tudja, hogy kiféle-miféle. Azt viszont már tudjuk, hogy micsoda hátsó (bocs, hétsó) gondolattal jött. Ahogy megérkezett és meglátta Lilla királylányt az agarak éves rendes hétugrató versenyén, hát (bocs, hét) ahogy volt, úgy fogta magát és beleszeretett Lilla királylányba. Nem hinném, hogy váratlan, nagy szerelmét Lilla királylány hét zsebkendője közül leejtett hetedik zsebkendőjének felemelése váltotta ki, de hogy a szemük villámszerűen ekkor villant össze, az úgy biztos, ahogy ezt most itt mesélem, és dehogy a hét, hanem a két fiatal annak rendje és módja szerint jól egymásba zúgott. Ott voltam Lilla királylány, a jegyesem mellett, az orrom előtt zajlott le minden. Ezt a kis Távoli Utazócskát vagy kit akár ki is hívhattam volna párbajra, hozzá is vághattam volna a hét utolsó napján viselt hetedik, vasárnapi kesztyűm, de bevallom, hogy sajnáltam, hogy piszkos lesz és a heti rendes mosás pontosan hét hete már lement. Nem párbajoztam tehát (bocs, tehét) a pernahajderrel, nem töröltem le a szemtelennek látszó vigyort az arcáról, meg azt a mohónak tűnő pillantást sem, amellyel Lilla királylányt falta volna fel akkor, amikor Lilla már tízéves korunk óta, azaz hetvenhétszer hét hete az én esküvői hétfogásos ebédemben szerepelt főfogásként. Hétágra sütött a nap, beletűzött a szemembe, még jó, hogy nem láttam tovább az arénát körbevevő hetedik fánál és nem hallottam a nép kurjongatásait sem. Lilla eddig háttal (bocs, héttal) állt nekem:
- Zöldikém, megtennéd, hogy anyáddal egy rendkívüli mosást iktattok be és a következő esedékes zsebkendőmosásba, ám hét hétnél mindenképp jóval korábban ezt az összemaszatolódott zsepit is beteszitek? - fordult felém Lilla.

- Persze, ahogy kívánod, úgy legyen meg a te akaratod. Letelt már a hetvenhét agárra kiírt verseny, hét nap és hét éjszaka edzették őket, lám az utolsó, hetedik napon a legutolsó életben maradt agár is kidőlt, ott szedik össze szegényt. Nem gondolod, hogy haza kellene mennünk? Anyád, a Lila Királyné már biztos hullára izgulta magát. Jól tudod, hogy a hét fő bűnhöz társult bűnök egyike, hogy ne hozz frászt a szüleidre és ígéretedhez képest ne késs hét percnél semmi esetre sem többet. Arról nem is beszélve, hogy velem és kíséretemmel együtt most heten várunk arra, hogy haza kísérjünk, ami egy jó esküdtszékben is kiváló arány, azt nem is említve, hogy közülünk már mindenki pokolian éhes, alig várja, hogy az ebédlőben feltálaljanak.

- Zöldem, hetet-havat beszélsz itt össze, mi történt veled? Jól tudod, hogy hátra (bocs, hétra) van még a nagy eredményhirdetés. És különben is itt van ez a Távoli utazó, akinek egyáltalán nincs hova mennie. Mit szólnál hozzá, ha kölcsön adnánk neki az országaink határán álló ZöLila Kastélyt átmeneti, úgy hétévnyi tartózkodásra? Pont ennyi kell, hogy megszokjon itt nálunk. – kérdezte Lilla.

- Ahogy gondolod, de ne felejts el jó apádtól idejében engedélyt kérni rá.

- Te jó szagú Úristen ott fent, úgy hétezer hétszázhetvenhét kilométernyire az égben, akkor apám, a Lila király a matuzsálemi hétszáz éves öregekkel fogja ezt a hétszázhetvenhét kilós kérdést megtanácskozni és hét hétnél, de jövő hétnél előbb semmi esetre sem fog tudni dönteni, amennyire alapos. – vetette oda Lilla.

- Elleszek én a Lila Királyság hátsó (bocs, hétsó) fertályán is, etetetek én hé(já)t, (te)hé(n)t, hátas(bocs, hétas)lovat. Hétről hétre járjuk majd a legelőket, jó lesz nekünk kint a szabadban, ahol a szél, a nap, az eső, egyszóval az elemek határtalanul (bocs, hétártalanul) áradnak. Megszoktam én már, hogy magamra vagyok hagyatva, hátamban (bocs, hétamban) érzem a szelet, arcomat meg hol a nap, máskor meg az eső fürdeti. – mondja a Távoli valami.

- Akkor jó. Akkor nem kell apámnak hétszáz évesekkel hetekig törnie fejét, s idejét tölteni.

Ártatlannak tűnt ez a hátsó (bocs, hétsó) gondolat ezzel a hátsó (bocs, hétsó) fertállyal. Nem tudhattam, hogy az a bizonyos szemösszevillanás, meg a heteknek magabiztos múlása odáig fajul, hogy Lilla először jegygyűrűmet dobja el, majd országaink között kötött hitvességet illető egyezséget mondja fel. Azt nem tudhattam, hogy Lilla vajon hányszor találkozott a Távoli illetővel? Egyszer, kétszer, hétszer, hetvenhétszer vagy hétszázhetvenhétszer? De az biztos, hogy az országaink közötti csúcstalálkozó hét témája közül az egyik fő helyen szerepelt a kérdés, hogy hogyan tudnánk megoldani a kettőnk közötti szakítást mindenféle nagyobb összetűzések, rendellenességek nélkül.

- Drága fiam, tudom, hogy benned mind a heten és mint a gonoszok munkálkodnak és nem látsz a pipától, és szíved szerint karoddal, meg hétmérföldes csizmáddal törni-zúzni szeretnél, én mégis azt mondom, hogy füstbe ment frigyetek ellenére most, éppen most és hidd el, hogy itt kínálkozik az ígéretes alkalom, hogy a Zöld és a Lila Király országa mégis békés egyetértésben éljen az elkövetkező hetvenhétezer hétszázhetvenhét év alatt is. Lilla beleegyezését adta, hogy szíve választottjával elköltözik a Sas Király országába, mely olyan messze van, hogy hét év alatt sem érünk oda, és akkor még hol van a másik hét a visszaútra? Van itt még sok más szín, kereshetnél valakit például a Narancs országból, láttam, ahogy az ottani egyik hercegnővel milyen meghitten beszélgettél – kérlelt apám, a Zöld Király.

Jól mondja apám, akinek mindenre van szeme, hogy Orangina hercegnő megtetszett nekem nem is az első, hanem a hetedik pillantásra, ami annál is értékesebb, hiszen az első hatot félre is bandzsíthattam, de a hetedik úgy talált, ahogy süllyedt. Hetedhét országra szóló lakodalmat ültünk mi is Oranginával és Lilla királylány a maga lovagjával, tudják, hogy kivel. Innen nézve már nem is nehezteltem rá annyira. Igaz, most sem értettem, hogy mit eszik Lilla annyira rajta. Az izmos vállát? A magas homlokát? Az áttetsző szemeit? Ha itt kell halálnak halálával halnom is meg, akkor sem tudom. De kit érdekel, amikor a drága Oranginám itt ül mellettem! Az asztalok roskadásig voltak tömve a hét fogással. Hétszer hét hordóból folyt a jó bor. A zenét a hét törpe húzta és Hófehérke lejtette az elő táncot hercegével. Csipkerózsika is meg volt híva, de még javában aludt, az őt ébresztő királyfi útban Csipkerózsika felé az esküvői ebédünkre futott be. Piroska akkor halasztotta meg a Farkast és nagyon szedték a lábukat a Nagymamájával együtt, hogy idejében megérkezzenek. A Borsószem hercegnő nagy dunyhákon ült apám mellett, de így is megérezte, hogy pont az ő székén maradt egy kis borsószemnyi piszok. Barbie-k szolgálták fel az ételeket, amelyeket elő-előkóstoltak ugyan, de mindebből hál’ Istennek senki semmit sem vett észre.

Lilla és a Távoli visszatértek a Sas Király országába, ahol hét év alatt született nekik hét gyerekük. Én nem akarok hetvenkedni, hiszen nem vagyok egy hetvenkedő katona, de a hét gyerek nekünk is összejött. Egymást követték a hét gazdag és a hét szűk esztendők. Mondták, hogy a házasság hetedik éve lesz a kritikus, de mi a drága Oranginámmal már túl vagyunk a kétszer hetediken is és nincs semmi baj. Úgy tudom, hogy Lilláéknál is a Sas Király országában minden a legnagyobb rendben.


Hétrét görnyedem a hét meg hétszer hét mínusz két évem súlya alatt, de jó volt a színek országaira visszaemlékeznem.

Boldog hetedik születésnapot kívánok neked, Lilla. Éveid száma pont ma HÉT.

Hétmillió hétszázezer hetvenhétszer puszil: (hit-, nem (bocs, hét)) Szegő Panni