Statáriális állapot volt Ashabadban bevezetve abban a tíz napban. Ebben a kiélezett helyzetben az is megtörtént, hogy a statáriális állapotot felügyelő parancsnok fiát helyszínen lőtték agyon, mert ő is fosztogatott.
- Nem volt tehát kivétel. Akkor tőletek is bőven lophattak dolgokat.
Tőlünk, nem bőven, hanem mindent elloptak. Nekünk annyi ezüst készletünk volt, mert anyánk nagyon jól keresett, amíg kicsik voltunk és nem volt ránk nagy kiadása, s ebből alig maradt meg valami, ennek a kevéske maradéka maradt meg emlékül. Xenia nagyon sok minden jóba fektette be a pénzét. Volt nekünk egy olyan bútordarabunk, amiről már meséltem neked és ami a konyhában volt felállítva, egy amolyan stafírungos láda. Azon a ládán aludt a testvérem. Ezt a ládát hagyta ott Kolja számtalan alkalommal, hogy anyánk meséjét velünk együtt hallgathassa. Elképzelni is szörnyű, hogy mi lett volna, ha a földrengés éjszakáján is a saját vackán alszik a konyhában a stafírungos ládán. Koljából akkor minden bizonnyal palacsinta lett volna. Ez a láda körülbelül ezerkilencszáznegyvenkettőre, mire nyolc éves lettem, a testvérem meg hat, megtelt értékekkel. A stafírungos láda méretileg - hatvan-nyolcvan centi széles és egy méter nyolcvan hosszú volt -, amelyen egy ember jól tudott feküdni. Magasságát tekintve meg ülni lehetett jól rajta. A láda a konyhaasztalnál szolgált nappal ülő alkalmatosságul, éjszaka meg testvérem fekhelyéül. És ez a láda volt tele értékekkel. Ezerkilencszáznegyvenkettőben vagy negyvenháromban, a pontos dátumra már nem emlékszem, Moszkvából evakuálták mindazokat embereket, akiket nélkülözni lehetett. Még eddig nem említettem, de volt nekem egy féltestvérem, aki apám anyámmal kötött házassága előtti kapcsolatából származott. Hogy világos legyen a kép, apám harmincban vette el anyámat, a féltestvérem meg huszonvalahányban született, egy amúgy házasságon kívüli kapcsolatból. Szasa, Alekszandr-nak hívták, de apai névként nem az apámét viselte, azaz nem Alekszandr Nyikolajevics-nak, hanem Alekszandr Grigorjevics-nek hívták hivatalosan. Ez a Szasa ugyanis apám sógornőjétől, apám testvérének a feleségétől született. Az evakuálás idején Szasa-nak egyszer csak eszébe jutott, hogy van őneki Ashabadban egy szép nagy rokonsága. Fogta magát négy tagú családjával egyetemben és elindult vonattal Ashabadba. Útközben megismerkedett egy három fős családdal, akit Rosenberg-éknek hívtak, egy zsidó házaspár volt egy leánygyermekkel, s akiket szintén magával hozott Ashabadba. Hét embert fogadtunk be a három szobás, verandás lakásunkba. Természetesen mindenkit el tudtunk helyezni, mindenkinek megvolt a maga fekvőhelye és anyám abból a ládából kezdte etetni az embereket. Minden nap kivett valamilyen értéket a stafírungos ládából, elment, eladta, és a kapott pénzért bevásárolt. Minden nap és ezt nem csak ő tette, hanem a papa is kivette a részét az értékesítésben meg a bevásárlásban. Így tartott el bennünket: minket négyünket és hét vendégünket, azaz összesen tizenegy embert. Tette ezt a fizetéséből és a korrepetálásból összegyűjtött értékeiből.
- Mennyi ideig kellett neki ennyi embert eltartania?
Úgy emlékszem, hogy jó pár hónapig voltak nálunk és akkor utána először a Rosenberg-ék mentek el tőlünk. Velük anyám haláláig tartottuk a kapcsolatot. A keresztnevüket már elfelejtettem, de arra még emlékszem, hogy az együttélésünk idején a kislányuktól hajtetűt kaptam el. A hajam tetves lett és kopaszra kellett leborotválni a fejemet, nem is egyszer. Másodszor akkor kellett teljesen levágni a hajamat, amikor paratífuszt kaptam, brusnoi tif-nek mondják oroszul, (Kati, meg tudnád magyarázni, hogy pontosan és közérthetően milyen betegséget jelent is ez?) Három hónapig feküdtem betegen és nem fésülték a hajamat és amikor fölkeltem és kezdtem volna visszatérni a normális életbe, akkor megint tövig nyírták a hajamat. Akkor mentem iskolába, amikor elkezdett a hajam nőni, mely tiszta göndör lett. Az igazgatónő azt hitte, hogy direkt dauert csináltatok a hajamba. Odavitt a csaphoz, a csap alá tette a fejemet, (nevet), bevizezte, hogy kiegyenesítse a hajamat. Mikor megszáradt, a hajam persze még göndörebb lett (nevetünk). Akkor jött rá, hogy ez nem művi göndörség. Szép vörös hajam volt az iskolában és két óóóóóóóriási copfom. Amikor az egyetemre fölvételt nyertem és az egyetemen kezdtem el tanulni, akkor a folyosón akár egy hajkirálynő vonultam végig, akinek a térdéig ért a haja, el tudod képzelni, Rita, a hajkirálynő (nevet)!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése