Xenia, a boszorka

Érezte, ő tudta, hogy meg fog halni. Anyám mindent tudott előre. Például amikor Firjuza-ban voltunk nyári táborban, a háború ideje alatt ő jósolt. Az embereknek megjósolta, hogy mi történik a fronton harcoló hozzátartozóikkal. Na most, ha valakinek meghalt valakije, akkor anyám arra mindig azt mondta, hogy nem látja tisztán a dolgokat. Nem könnyű valakinek megmondani a szemébe, hogy neked a férjed nem fog visszajönni. Akinél viszont látta, hogy vissza fog jönni, annak olyan örömmel mondta, hogy
- vissza fog jönni, ne félj, vissza fog jönni.
Nem csoda, hogy a hálás emberek elárasztották mindenféle kajával, libával, kacsával, tyúkkal (nevet) anyámat a fizetség ellenében, pedig ő nem kért senkitől semmit, az emberek hozták kérés nélkül, hiszen a jóslás beigazolódott vagy hogy is szokták mondani.
- Valóra vált.
Igen, és akkor jöttek az emberek és hozták és nagy örömmel tették. Xenia kártyát vetett, jósolt, minden ehhez hasonlót csinált. Hogy tudta mindezt evvel a fizika-matematika végzettségével csinálni, azt én az életben fel nem foghatom (nevetünk).
- A felvilágosult tanárember.
Hiába, neki ahhez volt tehetsége, hogy mindezt tudta csinálni. Mert egyébként fizikai munkát nem tudott végezni, ugye, igazából egy keze működött meg egy lába, tehát az eszét használta ott, ahol csak lehetett. Emlékszem például, hogy amikor ő ott volt kint Ashabadban és én meg már Magyarországon éltem, meséltem neki, hogy létezik egy olyan játék, hogy lottó. Akkor Xenia nekiült és hosszasan számolgatta a lehetőségeket. Egyik levelében küldött nekem rengeteg, öt számból álló sorokat, hogy ezeket mind játsszam meg. Na most, hogy a fenében lett volna nekem annyi pénzem, hogy azt összeset megjátsszam, persze, hogy nem volt. Lehetséges, hogyha mindazt megjátszom, amit anyám küldött, akkor lesz belőle egy négyes vagy egy ötös találatom. De hát miután én abból a tizenöt vagy húsz sorból csak egyet vagy kettőt tudtam megjátszani, a dolog így nem jött be. Különben tényleg ilyenekkel is foglalkozott. Hátha ő itt Magyarországon élt volna ilyen átlagos jólétben, akkor gondolom, hogy a fizetésének egy részét lottóra költötte volna (nevet).
- Ő hitt abban, hogy lehet nyerni? Az egyszeri nagy pénz ott van a lottóban.
Igen, de őneki ez nem csak pénzkérdés volt, hiszen ő soha nem foglalkozott a pénzzel. Életében nála a pénz nem számított. Ezt csak úgy tudom mutatni, ahogy a látó meg a működő ember tudja, hogy mindig azt mondta,
- mindig két kézzel add a pénzt, mert ahogy szórod, úgy jön vissza.
Mindig így mondta, mindig. Soha ne sajnáld semmire, meglátod. Na most vannak röghöz kötött emberek, akik nem kettő lábbal, hanem tizennégy lábbal állnak a földön és azt kérdezik, hogy ugyan honnan jönne az vissza kamatostul? Hát honnan jönne. Sosem lehet tudni.
- És nem attól kapod vissza, akinek adod.
Nem, nem. Hát én például életem során rengeteg sok pénzt veszítettem egy csomó dolgon, mert ugye nem tudtam, hogyan, miként kell csinálni és mégsem maradtam öregségemre teljesen egy fillér nélkül. Sőt, hetven valahány éves koromra sikerült vennem egy új autót, igaz, hogy a gyerekeim segítségével. Akkor még részletre fizettük ki, nem volt rá nagy kamat, hál’ Istennek, de mégiscsak sikerült megvennünk.
- Visszatérve Xenia-ra, voltak neki barátai, barátnői?