Carmen és Sylphide

Azt hittem, hogy ha majd haza érkezem a Bolshoi Teatr-ból való balett közvetítése után az Uránia Nemzeti Filmszínházból, hanyatt-homlok ülök be a gépbe, hogy leírjam élményeimet. Ahogy közeledtem otthonomhoz, úgy kopott az óhaj, veszített jelentőségéből, hogy egy a Bolshoi-ból testközelbe hozottan láttott darabról írjak, melyet valamilyen oknál fogva A tündérnek neveztek el. Holott eredendően La Sylphide címre hallgat és egy bizonyos Herman Severin Lovenskiold, norvég, Dániában alkotó norvég zeneszerző jegyezte első és nem utolsó, hanem leghíresebb műveként. A zenéje valóban varázslatos, amolyan igazi balettzene, fülbemászó, dallamos, jól táncolható. A Bolshoi orosz balett mostani sztárjai közül Ekaterina Krysanova, Vyacheslav Lopatin, Anna Rebetskaya, Denis Savin el is varázsolják az embert a színpadon, bármennyire is szerettem volna, képtelen voltam a szememmel lépéseik, táncfiguráik gyorsaságát követni. Míg a mai Bolshoi-ban ültünk - erős túlzással, kihelyezett nézőtagozatként -, és követtük a nem túl bonyolult történetet egy fiatalemberről, aki hús-vér, ennyira igazi menyasszonyát hagyja ott az álmait, vágyait megtestesítő Sylphide nevű tündérért. Be kell vallanom, ha én lettem volna a James-t alakító Vyacheslav Lopatin, engem is levett volna a lábamról, sőt az eszemet is elvette volna a Sylphide szerepében lubickoló Ekaterina Krysanova, aki azzal a könnyedséggel, kecsességgel, előkelősséggel, kedvességgel mozgott a szerepében a színpadon, amelyet a klasszikus balettet utánozhatatlanul művelők tudnak csak igazán.
A mai előadás mellé egy másik színpad úszott fel bennem a régmúltból, a Moszkvai Kremljovski Dvorec Siezdov (Moszkvai Kongresszusi Központ). Képes vagyok leírni, hogy harmincöt éve láttam ott Rodion Konstantinovich Shchedrin zeneszerző (Maya Plisetskaya férje) által szerzett Carmen Suite alapján színpadra állított balettet. Sylphide, Carmen, Sylphide, Carmen váltogatta bennem egymást ma délután a Sylphide alatt a két balett. Vártam a Sylphide végén az elementáris ünneplést, a lelkesedést, a több mint fél órát tartó örömünnepet, az álló, szűnni nem akaró tapsvihart, a tombolást, a folyamatos bekiabálásokat. Már-már érezni vélem a tenyereimet, melyek a hosszan tartó, szünet nélküli tapsolásban lesznek  majd vérvörösek, egyre jobban fájnak, de kit érdekel, amikor egy fantasztikus balett-estet élek éppen meg. Az a Carmen volt ilyen és pontosan egy életre szólt.
(2012.09.30., vasárnap 17h, Uránia mozi - A tündér - élő balettközvetítés a Bolshoi-ból - Frildivel, Maricával, Tiborral)