Örmény nemzeti hősünk

"Szia, Panni! 

Mindössze továbbítom ezt a néhány sort. Amerikábol küldte körbe a cimborám.

Nekünk azért még Ő a nemzeti hős…"

 

Írta ezt nekem Imi barátom idén szeptember 3-án akkor, amikor még elemi erővel kólintottak fejbe a történtek, olyan váratlanul és gyorsan, hogy csak annyit tudtam még zsigerileg, nagyon de nagyon nem kerek az, amit annak akarnak bizonyos körök - a nemzetközi jogra, a diplomácia adta lehetőségekre hivatkozva - láttatni, mert a megtörténteken már nagyon változtatni nem lehetett.

Egy ideje - ebben az örmény blokkban - azoknak az írásoknak adtam helyet az Araratban, amelyekkel magam is egyetértek és csak azért nem én írtam meg, mert úgy, ahogy a blokk vendégszerzői foglalták össze az örmény-azeri helyzetet a maga komplexitásában, én nem lettem volna képes.

 

 

Egy örmény katona
Az 1848/49-es szabadságharc idején az osztrák hadseregben szolgáló örmény származású tisztek kivétel nélkül a magyarok oldalára álltak. Hetvennél többen harcoltak tisztként az osztrákok ellen, köztük Kiss Ernő és Lázár Vilmos aradi vértanúk. Mintegy kétszáz fő pedig alacsonyabb rangban szolgált, pl. a szamosújvári Pattantyús Ábrahám Adeodát, aki Bem apónak volt az orvosa.
A képen Kiss Ernő altábornagy, hadügyminiszter-helyettes látható, aki a legmagasabb rangú volt a 48-as örmények között. Október 6-án harmadiknak végezték ki. Az első lövés a vállába hatolt, ekkor saját maga vezényelt újra tüzet a kivégzőosztagnak. Ezután a halálos ítéletet közvetlen közelről hajtották rajta végre.