"Amit aznapról tudni kell és érdemes"

A héten személyesen találkozhattam egyik legkedvesebb rádióműsorom, a Kelj fel, Jancsi kitalálójával, tulajdonosával, 12 éve művelőjével, Fiala Jánossal, éppen e 12. évforduló kapcsán rendezett közönségtalálkozón. Ő nem láthatott engem a kis termet zsúfoltan megtöltő közönségben, már csak azért sem, mert ültem, ültem ott, és hallgattam, meg intenzíven jegyzeteltem őt, hogy vissza tudjam keresni, akár szó szerint tudjam reprodukálni gondolatait, érzéseit, amelyeket abban a röpke egy órában osztott meg velünk. Egyébként így visszajátszva, újra mesélve az egész estet betöltő élményt éppen olyannak tűnik, mint amikor az ember lemezről hallgatja a zenét és nem élőben éli meg egy koncerten.   

Jól tudom, hogy - minden próbálkozásom ellenére - sem tudnám három dimenziósan élővé varázsolni Fialát az Araratban, ezért néhány gondolatának körülbelüli visszamondására teszek bátortalan kísérletet:
"Képzeletben húzni kell egy vonalat, amely az ember privát szférája, ahova semmilyen kérdéssel sem lehet belépni. Aki ide mutató kérdéseket tesz fel, az általában tudatlanul vagy durván sérti meg azt a személyes részt, amely mindenkinek a sajátja."  "Műsorom jelentés az árbockosárból, ahonnan a dolgokat látom, amihez nem szem kell, hanem az érzékeim, amelyek nem csalnak. Árbockosár pedig mindig lesz, ahogy ügyek is, meg élet, amelyhez alkalmazkodni kell és beszélni kell tudni róluk." Világlátása egyéni, engem mindig megfog, ahogy emberekhez, ügyekhez, helyzetekhez áll hozzá, amilyen - számomra nem megszokott - szögből világítja meg a dolgokat. Elmondhatom, hogy az évek folyamán - műsorának hallgatásában - formált rajtam, többrétegűvé tett, megtanított arra, hogy igyekezzek ne sematikusan látni magam körül a világot, igyekezzem a problémák mélyére hatolni, a valódi okokat felderíteni. Ebből a szempontból Fialát megúnni lehetetlen vállalkozásnak tűnik számomra.

,"Igazándiból legszívesebben Albert Schweitzerrel reggeliznék, Niels Bohrral vitatnám meg a téziseit, Kocsis Zoltánnak meg jobbulást kívánnék." Műsora, a média világában elfoglalt helye, pozíciója, különc egyénisége révén ehhez hasonló találkozások, interjúk, beszélgetések híres emberekkel teszik ki mindennapjai tetemes részét. "Az a létezési forma, amiben létezem, semmire nem vágyok, egyedül arra vágyom, hogy reggel bemehessek a Rádióba, és azt mondhassam: Halló." "Soha senki iránt nem éreztem irigységet. Kívül vagyok a média társadalmán. Az sem érdekel, hogy Fidesz van, mindenkinek az ellenzéke vagyok," "Gátlásos, szemérmes ember vagyok, ehhez nincs jobb, mint egy rádióműsor." "Nem dolgozom stábbal, nálam jobban egyedül nincs senki. Beviszem a CD-ket és kész." Azért a háttérben ott van Vadas Tamás, tulajdonos, Bognár Éva, főszerkesztő és Csalótzky Zsolt, hangtechnikus, akikre Fiala maga is hivatkozni szokott emberi nagyságukat, tudásukat, szakmai kompetenciájukat, hozzáértésüket elismerendő.

"Szent Lajos király hídja, hogy aznap együtt utazunk a buszon. Véletlenül." (tessék elolvasni a regényt, a Szent Lajos király hídját, megkerülhetetlen, alapmű, mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani!) "Én még sosem éltem ennyire a mának, mint most, megpróbálom Önöket erre rávenni. Túlságosan a múltba, jövőbe révedünk. Érkezzünk meg a jelenbe. Onnan nincs már hova tovább." "A Rádió egy napra elhallgatott, az érzést nem kívánom senkinek." "Minden nap kísérleti műsor, minden nap utolsó adás." Ezzel a mondattal indítja minden hétköznap a Kelj fel, Jancsit. És amikor egy napra elhallgatott a Rádió Q, benne Fiala műsorával, akkor, na akkor kerül ez a mondata önkéntelenül is súlyának megfelelően a helyére és teszi ezt úgy, hogy hiszen az átlagember is az utolsó nap érzetével megy egyre neki a munkanapnak, abban reménykedve, hogy lesz másnap még egy utolsó nap, azután egy újabb, megint egy újabb, és így tovább, az utolsó napként megélt napokból áll össze egy többéves munkahelyi ottlét. "Nem tudják elképzelni a működési körülményeinket, bármennyit is kérdezzenek. Nincs más lehetőség a megértésre csak én. Ez a Rádió olyan, hogy maga följön a harmadikra, és sosem fogja megtudni, hogy a lift hozta föl vagy felhúzták." A Fialát - többek között - ezekért a hasonlatokért bírom, amelyeket nem tudom, honnan szed, de valahogy mindig találó, meghökkentően asszociatív, olykor kellőképpen gyomor alatti ütéssel talál telibe, vagy éppenséggel kólint fejbe. "Az embernek két gyerekkora van, de csak az első szép." Ezt - saját bevallása szerint - az apukája mondta, és nagyon igaz.

"Mindenkivel próbálom tartani a kapcsolatot, ez egy olyan tudás, ami dicséretre méltó és nem lehet vele mit kezdeni."
"Megmondom az embereknek, amit gondolok, az érzelmeim azt súgják, hogy biztosan jót teszek. A minimális játékszabályokat betartom." Sokan megsértődnek keresetlen őszinte mondatain, sommás véleményén, azonnali helyzetfelismerésén alapuló ítéletein. Egyesek talán éppen ezért nem telefonálnak, mert nem mernek, nem bíznak eléggé magukban, hogy minden további nélkül fel tudnának dolgozni egy őszinte, húsba vágó Fiala-i véleményt. Magam is ehhez a csoporthoz tartozván a jéghegy alját szaporítom. Mindezzel együtt elfogadom a Fialát az összes "hülyeségével", pokróc stílusával, nyersességével.

"A Kelj fel, Jancsi hallgatói köre nem öregszik velem. Nem az az érdekes, hányan hallgatnak, hanem hogy kik. Az elmúlt 12 évben a műsor sosem volt hallgatóilag bajban. Büszke vagyok a hallgatóimra." "Ha a fa, amint a fészek ugyanolyan állapotban van, mint én, egyensúlyozni kell." "Kiszolgáltatottság - csillagos ég, Föld közepe." Ez vonatkozik a Rádió mellett a mi büdös kis életünkre. "Nem nagyon tudom elképzelni, mi lehet még, ami nem történt meg már velem." "Hallgassanak és próbáljanak megfejteni, majd saját magukra vonatkoztatni. Ne fejtsenek meg mást, mint Vadast és Fialát." "Tamás (Vadas) az én Júliám, nincs alternatívája." "Ami nekem van és amit irigyelnek tőlem: az a szabadság." "A sérelmeken valamilyen módon túl kell tenni magát az embernek." "Én senkinek sem vagyok meghosszabbított karja, én beszélgetek emberekkel."

Hevenyészett portré felsorolt idézetekkel, aprócska megjegyzéseimmel, amiből talán kikerekedik a Fiala János, amilyen és az is, amilyennek én látom.

(A fényképeket az esten részvevő közönségből Csillának köszönhetem és köszönöm is!)