Egyáltalán nem készültem fel Stingre. Tudtam valamit róla, a semminél jóval többet, ismertem zenéjének egy részét, talán a dallamosabbat, a fülbemászót, bizonyos fokig dúdolhatót. Van is egy lemezem tőle, nem sorlemez, hanem egy Best of..., egy válogatás az addigi legjobb dalaiból, legalábbis amiket egy valamilyen szerkesztő abban a pillanatban tartott méltónak egy ilyen lemezre. Rajta van például a Fragile is, amely Stingnek a legtöbbször és legtöbbek által feldolgozott dala, s talán a leginkább kötik hozzá. Hiába vártam a koncerten, amelyre nem készültem fel előre, annyira váratlanul és felkészületlenül ért a meghívás a Mackó részéről. Úgy mondtam igent, ha a családjából senki nem akar vele menni, én annál szívesebben megyek el vele arra a Stingre, akivel kapcsolatosan csupán érzésekkel, dalélményekkel, és annál kevesebb tényismerettel rendelkezem. Még szerencse, hogy a bejáratnál nem kérdezi meg majd Sting személyesen:
- Mit tudsz rólam? Tudsz-e egyáltalán rólam valamit?
- A Fragile-t te énekled, jól tudom?
- És ezért vagy itt?
- Ezért is.
Mire jó esetben bezsebelhetek tőle egy mosolyt, amelyet akár össze is téveszthetek egy dicsérettel, amikor pedig Sting mosolyában, fürkésző tekintetében a kétkedésen túl - többek között - benne van a tudok, amit tudok, meg az ismerem én az ilyen kedvtelőcskéket ki nem mondott üzenete.
Folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése