Golden Caj

Megint deja vu-érzetem van, amint a Coop élelmiszer áruház italos állványa előtt állunk Párkányban és a rövid italokkal szemezgetünk. Ezen belül is a keserű likőröket, Tibor kedvenceit keressük. Mindegyre abban reménykedünk és el is hisszük, hogy majd most találjuk meg a tutit, amely sem nem cukros, sem nem édes, gyógynövények ízétől zamatos, és éppen kellő szeszfokos.
- A Golden Caj most akciós – mondja a mellénk keveredett eladónő -, és higgyék el, hogy a legjobb ebben a kategóriában.
Hét euró mindössze a fél literes, felfelé szélesedő kecses üveg, benne valóban a cajra, teára emlékeztető színű nedűvel. Golden Imperator bylinny Caj mondja a teljes elnevezés, amelyből a bylinnyvel kapcsolatban semmi sem ugrik be, hacsak nem a palacsinta, amely blinire hallgat oroszul, itt ráfogjuk, hogy a néhány betűvel hosszabb bylinny szlovákul jelentheti a gyógynövényt. Tibor áll és tapogatja az üveget, szemével fúrja át, mintha úgy akarna behatolni, hogy kipuhatolja, vajon éppen ez-e az a keserű likőr, amelyet mindig is kerestünk. Az üveg persze hajthatatlan, és a folyadék is csendben lötykölődik ide-oda, mintegy fennhéjázón hirdetve megfejthetetlenségét.
Egyszerre hármat is veszünk a Golden Cajból. Magam is meglepődöm a Tibor már-már vakmerőségén és a magam esztelen nagylelkűségén.
- Az egyiket anyámnak adjuk, ezt meg a Kingának visszük a bulijára, ugye? –kérdezem. – Kingi értékelni fogja, hogy 52 fokos – jelentem ki az előrelátók bölcsességével, s magyarázva a harmadik üveget, amely nagy hirtelen a bevásárló kosárban találja magát.
Otthon aztán az első, ami ebéd előtt a kupicákba kerül, a Golden Caj. Félve nézem a Tibort, aki magasba emeli a kupicát, hogy átlásson rajta, megfuttatja az orra előtt, óvatosan, végtelen hosszúságú másodpercek telnek, míg beleszagol, szagmintát véve belőle, majd lassan, kimérten kortyol belőle.
- Most ugrik a majom a vízbe – gondolom magamban, egy hang, annyi sem jön ki belőlem. Figyelem, várom ítéletét, mely megjön nemsokára.
- Csak ne lenne ez is olyan édes! – préseli ki magából szűkmarkúan véleményét.
Csak ekkor kortyolok bele magam is. Elhűlten konstatálom, hogy milyen finom és csak utólag tűnik fel az ereje, amikor torkomat égetve fut le bennem a korty. Jó ideig éget is, fűt is, fel is dob egyszerre, igaz, a hangulatomat a harmadik kupica ledöntése tereli egyszer s mindenkorra a korlátlan jókedv irányába. Dőlni kezd belőlem a hülyeség, amely egyébként is tetemes teret bír bennem normális üzemmódban elfoglalni. Anyám balra, Csücsök jobbra dől meg a sok nevetéstől, láthatóan élvezik a műsort, melyet a Golden Caj vált ki belőlem.
- Tibor, te, ez irtó finom. Nem muszáj innod, ha nem ízlik! Valami azt súgja nekem, hogy el fog ez nélküled is fogyni – mondom, legalábbis olybá tűnik, mintha valami hasonlót mondtam volna a negyedik körnél.
Én nem tudom, mitől lehet, de ilyenkor a kopottas fű is zöldebbnek tűnik, a szemben ülő Tibor is mintha húsz kilóval lenne testesebb, és nem kellene kétszer felé néznem, hogy egyszer észre vegyem, nem beszélve a teraszról, mely az erőteljesebb hullámverésben imbolyogni látszik alattam.
- A blog írásnak immáron és mára befellegzett – gondolom még az utolsó gondolattal, de ezt már fagyi evés közben –, csak rosszul ne legyek és ki ne kelljen taccsolnom mindent, bennem a jelentősre duzzadt és minden egyebet maga alá temető Goldennel.
- Nem mind arany, ami Golden – sütöm el a könnyű poént a többieknek, közben éppen az ellenkezőjét testesítve meg széles egy jókedvemben.