"Nagyon rég, már gyerekkorom óta megfogott a kicsiny ősi zsidó nép az életért folytatott küzdelmének elszántságával, az igazság mindenek feletti győzelmébe vetett olthatatlan hitével, azzal a hittel, mely nélkül az ember nem ember, mindössze két lábú állat. És valóban, a zsidók okos szeretetükkel fogtak meg, mellyel gyermekeiket és a munkájukat szeretik. Szívből szeretem ezt az erős népet, akit mindenki üldözött és üldöz, mindenki ütött és üt. S ez a kicsiny nép él és él, gyönyörű vérével szépítve ezen a világon, mely olyannyira ellenséges vele szemben."
Anyám adta kezembe az eredeti, nem tudni, melyik Gorkij műből kimásolt idézetet oroszul, hogy fordítsam le, s ha lefordítottam, akkor a magyar fordítással tervei lennének. Már az orosz eredeti idézetrészlet szíven ütött minden szavával, melyet elsőre értettem, valamint gondolat- és érzésvilágával, amit Gorkij oly röviden, ám annál élesebben, húsba, lélekbe vágóan, szívbe markolón fogalmazott meg. Magam is - apai ágról - félig e népcsoporthoz tartozván, annak hagyományait, tradícionális ünnepeit sajnos nem kultiválva, kultúrájukat, zenéjüket, irodalmukat az átlagosnál valamelyest jobban ismerve és zsigerileg mélyen hozzájuk tartozva élem át nem kevés fájdalommal, értetlenséggel azt a nagyon is ellentmondásos szituációt, kommunikációt, világot, amely kimondva és kimondatlanul hazám és országom véleményt meghatározó, formáló köreiből tör utat, árad és mindennapjainkban óhatatlanul is mérgezően hat.
Álljon itt a cirill betűs idézet eredetije latin betűkkel írva:
"davno, uze s detskih let mojih, menja podkupil malenkij drevnij jevrejskij narod, podkupil svojej stojkostju v borbe za zizny, svojej neugasimoj veroj v torzestvo pravdi -, veroj, bez kotoroj net cheloveka, a tolko dvunogoe zivotnoje. Da, jevreji podkupili menja svojej umnoj ljubovju k detjam, k rabote, i ja serdechno ljublju etot krepkij narod, evo vse gnali i gonjat, vse bili i bjut, on zivjot i zivjot, ukrasaja prekrasnoj krovju svojej etot mir, vrazdebnij emu."
Makszim Gorkij
Tisztelt Makszim Gorkij úr!
Ha mást sem írt volna egész életében, mint a fenti szavakat, úgy köszönöm meg Önnek. Mert én, ha akármennyiszer születnék újra meg újra erre vagy bármely más világra, akkor sem lettem volna képes ennyire pontosan, egyben plasztikusan, érzékletesen, egyben érzelgősség mentesen megfogalmazni mindazt, ami már a kezdetektől kavargott, mostanra egyre erősebb, erőteljesebb hullámokat vetve bennem. Köszönöm Önnek, Gorkij úr örök hálával és soha el nem múló tisztelettel.
Maradok híve:
Szegő Panni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése