Kilenc okom is lenne, hogy miért ne írjam meg a Lilla Kilencet. Ehelyett este kilenc mínusz egy órakor itt ülök a kilencven Watt kb. felét fogyasztó laptopom előtt, a kilencven Watt majdnem egynegyedének megfelelő fényt sugárzó olvasólámpám mellett és kilenc óra egyéb, házon kívüli foglalatosságom után most azon dolgozom, hogy ez a kilencedik levelem születésnapodra legalább olyan emlékezetes legyen, mint az eddigi kilenc mínusz egy lehetett számodra (anyukád, Mackó legalábbis ezt állítja és kincsként őrzi őket).
A kilencesről nekem rögtön a hatos jut eszembe, amely ugye egy a fenekére ültetett kilences, és a rokoni fokot tekintve, éppen a kilences kisöccse. Még ennél is meglepőbb, hogy az ötöst is a kilences számhoz társítom, amikor azt képzelem, hogy az ötös kinézetre egy jóllakott óvodás, de legalábbis egy jóllakott és sörpocakos törzsőrmester ellenzős sapkával a fején. A kilences amúgy nem más, mint egy jól megtermett vízfej, akár kis fővárosunk a maga négy plusz kétszer kilenc kerületével. Ha sűrű családom ad nekem néhány percet, mondjuk éppen kilencet, akkor a relaxációm közepén, mikor a kilenceshez érek, egy jópofa fogasra asszociálok, ahol a kilences feje a dísz és az ívelt lábára lehet a kabátokat felakasztani. Az én képzeletbeli fogasom kilenc kabátot bír el, talán tizenkilencet is. Hogy huszonkilencet miért nem, azt onnan tudom, hogy az én kilences formájú fogasomnak a teherbírása éppen huszonkilenc mínusz négy felnőtt kabát, és jó, hogy mondod, harminckilenc és fél gyerek kabát. Nem tudom, honnan szedték ezt a fél kabátot a szabványt kitaláló és ellenőrző nagy okosok! Mondjuk arra is gondolhattak, hogy ha egy szegény gyereket meghívnak egy születésnapi zsúrra, akinek gyalogolnia kell, mert nincsen autójuk a szüleinek és bérletre sem futja, és szerencsétlenségére egy kilenctagú banda megtámadja, mert nem találják eléggé szimpatikusnak, olykor a veréshez ennyi is elég, és különben is csak, akkor az is előfordulhat szerencsés esetben, hogy fél kabáttal keveredik ki a verekedésből. Nos, pont ez az ő fél kabátja harminckilenc és feledikként kényelmesen elfér majd a gyerekek kabátjait zokszó nélkül, mintegy megadón, már-már barátságosan tűrő, tartó kilences számot formázó fogason.
A kilencesről nekem eszembe jut még a jobb alsó egész fogsorát vesztett nyolcas, melynek köszönhetően a kilences elnyerte ezt a sokféle: előkelő vízfej, fogas, jobb alsó fogait nélkülöző nyolcas formáját. A kilences, amikor se nem ez, se nem az, se nem amaz, akkor egy légies és pipiskedő valaki, aki nem tud a saját majd’ egy harmad ellipszis alakú lábán megállni. Ilyenkor a szomszédos kilenc mínusz egy, a nyolcas – Keljfeljancsi –, és a majdnem két lábon álló kilenc plusz egy, a tízes segédkeznek neki. Mondhatom szép látvány ez a kilenc plusz/mínusz egyes társaság!
Majdnem elfelejtettem, hogy a kilencest annak idején sűrűn használták déd- és ük- és ükükapáink, amikor nagyon intelligensnek, magas rangúnak akartak látszani és a kilenc mínusz nyolc szemükhöz, ám a nagy fantáziával megáldott szerző szerint egy erős túlzással kilencesre hajazó monoklit tartottak, olykor szemük elé is ültettek. Büszke lehetsz, hogy neked a kilenc mínusz hét szemedre a déd- és ük- és ükükapáid monoklijának pontosan a duplája jutott, csak ezt a tárgyat most nemes egyszerűséggel szemüvegnek hívják. Láttalak a szemüvegedben, még kilencszer ugyan nem, de azért nagyon jól áll. Csak álljon is és ne röpüljön, vagy essen, ahogy az enyém már legalább háromszor kilencszer találta magát a földön. Joggal gondolhatta a szemüvegem vagy okulárém, hogy nem szeretem, ha ennyire szabadulni akarok tőle, különösen akkor, amikor a mosógép mögötti szűk, talán kilenc centi széles résben találta magát. Hidege is volt, sötét is volt, szűken érezte magát, visszavágyott az arcommal háromszor kilenc fokos szöget bezáró orromra, a hajam alatt a mintegy százhetven mínusz kilenc centiméter magasságokba. Győzhettem bocsánatot kérni – talán nyolcszor kilencszer vagy kilencszer kilencszer, ki emlékszik már rá?, oly sokszor volt - szemüvegem mindkét üvegének mind az összes kilenc plusz egy dioptriájától. Emlékezhetett még rá ugyanis, amikor arról a szemüveg elődjéről meséltem neki, aki még akkor is a szemüvegem maradt egy jó időre, amikor jobb üvegének keretének alsó része egy kiadósabb esés következtében egy kicsit eltörött, levált, éppen annyira, hogy így egy elfektetett kilenceshez hasonlított. Nem csoda, hogy a mostani szemüvegem nem volt barátságban a kilencesekkel, leginkább a fekvő kilencesekkel.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem jobban tetszik a kilences, mint a kilencvenes. Években mindenképpen. Kilenc, kétszer kilenc, ötször kilenc, tízszer kilenc, lehet ezt a sort még folytatni: tízszer kilenc meg kilenc, tízszer kilenc meg kétszer kilenc, tízszer kilenc meg háromszor kilenc, tízszer kilenc meg négyszer kilenc, e legutóbbinál nagyon tovább sajnos nem élhetünk. Ljuda barátnőm mesélte, hogy valahol a Kaukázusban él egy népcsoport, amelynek a tagjai bizony elég öregek. A legidősebb éppen tízszer kilenc meg négyszer kilenc éves és férfi. Állítólag egész életében kecsketejen – kilencszázkilencvenkilencezerkilencszázkilencvenkilenc valamilyen mértékegységű (liter, hektoliter?) tejet megivott, kecskehúson – kilencmilliókilencszázkilencvenkilencezerkilencszázkilencvenkilenc másmilyen mértékegységű (kiló, mázsa, tonna?) kecskehúst és kecskesajtot megevett, a Kaukázus mezőin, hegyeinek lankáin megtalálható összes gyógynövényt elrágcsálta, mind a kilencszázkilencvenkilencezerkilencszázkilencvenkilenc félét. A rossz nyelvek azt mondják, hogy kilenc feleséget is elfogyasztott, akik összesen negyvenckilenc gyereket szültek neki. Azt is mondják, hogy a kilencszázkilencvenkilenc kecske jobban bírta tejjel, meg hússal, meg sajttal, mint az asszonyok Alekszej Grigorjevics bácsit, merthogy így és becézve Aljosának hívták napjaink korelnökét. A mosónők és az Alekszej Grigorjevics bácsi feleségei korán halnak, mindenesetre jóval korábban, mint a most tízszer kilenc meg négyszer kilenc éves Alekszej Grigorjevics bácsi, aki napjait egy fa izbában (kunyhó) és annak környékén tölti. Napi kilenc órás stressz nem nyomorgatja lelkét, fizikailag sem fárad ki, hiszen nem egy céges hierarchiában, hanem magánzóként éli tovább aktívan napjait a kristálytiszta levegőn, az egyre öregedő, ritkán fogyó kolónia társaságában, barátságos medvékkel egy tájon osztozva. Aggódnak érte a nála fiatalabb társai, a tízszer kilenc meg kétszer kilenc éves Jurij Leonyidovics bácsi és a tízszer kilenc meg háromszor kilenc éves Lev Nyikolajevics bácsi.
- Aljosa, kíméld magad, elég, ha naponta kilenc tonna fát aprítasz össze! Hadd maradjon a tajgából a nálunk még néhány kilenc évvel fiatalabbaknak!
Lillám, azt azért nem kívánom, hogy a tajgát aprítsad Alekszej Grigorjevics bácsi mellett, de hogy éljél tízszer kilenc meg négyszer kilenc évig, azt igen.
Azt is kívánom, hogy menj át legalább kilencszer, kilencszer?, kilencvenkilencszer a Kilenclyukú hídon a Hortobágyon és élvezd a látványt, ami gyönyörű!
Hallgasd meg Brian Adams Cloud Number Nine, a Kilencedik számú felhő című számát, igaz, hogy a dal végén negyvenkilencszer ismétli meg a refrént, ami egy kicsit-nagyon unalmas, de összességében azért elég jó szám.
A kilenc és fél hét, azon kívül, hogy majdnem kilenc mínusz hat hónap, egy nagyon jó film és a Kilenc és fél randi, a Kilencedik kapu filmekkel csak azért lehet egy mondatban megtalálni, mert ide írtam őket.
Míg idáig értem, jutott eszembe, hogy akár utána is kutathatnék a kilences számnak. Így bukkantam arra, hogy „a kínai számszimbolikában a kilences a sárkány száma” (fontos pontosan idézni a forrás megjelölésével, mely esetemben a Wikipédia). Hozzánk nőkhöz ez az állat a maga kilenc mínusz két fejével különösen közel áll, hiszen a fejeink száma velük kísértetiesen megegyező, bár speciel nálam a sárkány hímnemű.
Legvégül álljon itt egy idézet változtatás nélkül:
„A kelták szerint a kilences számban rejtőzik az egész univerzum. Háromszor három (az isteni szám) számukra a tökéletességet jelképezte. A kilencet, mint öt plusz négy is értelmezték, ahol is az öt az időt és teret, a négy pedig az égtájakat jelölte.”
Ez olyan szép, hihető és felemelő, hogy nekem itt már nincs helyem, még kilenc centinyi sem.
Sok egészséget, boldogságot, kilenc életet a kilenc éves Lillának, hi, Lill’! Teljesüljenek a vágyaid, mind a kilenc…kilenc…kilenc…kilenc… végtelenszer kilenc!
Kilencszázezerkilencvenkilencezerkilencszázkilencvenckilencszer puszil:
„…Kilenc, Kis Ferenc…”
Nem, hanem
Szegő Panni
(kelt: 2012.április 4-én: április 5-ike és 8-ika alkalmából)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése