Ahogy nevet adtam jelen írásnak, úgy bizonytalanodtam el annak igazságtartalmát illetően. Kevés dolgot hallottam az utóbbi napokban többször, mint anyámat hajtogatni:
- Ééééédes lááááányom, akár hiszed, akár nem, Békés megye az ország éléskamrája.
Most mit mondjak erre? Nézek balra: a részeiben felszántott, talán be is vetett tájra, benne elszórtan egy-egy levitézlett, még működő traktorral. Nézek jobbra, ugyanazt látom. Nézek előre, az út hol jobb, hol rosszabb minőségű, semmiképp sem autópálya, azt azért megismerném. A tájban jobbra is, balra is szinte törvényszerűen ismétlődve diledező-düledező, félig vagy teljesen beomlott, tetejüket vesztett vályog-, téglaházak, bokroktól, fáktól takart elhagyott kunyhók, a valamikori élet csonka felkiáltójelei.
- Az ország éléskamrája volt. Csak volt. – válaszolja Éva, régen látott rokonunk kíváncsiskodó, őszinte, bevallom, ugyanakkor hitetlenkedő kérdésemre. – Amikor még virágzó mezőgazdaság volt itt, téeszek működtek, gép és ember egyaránt tevékenykedett, tervszerűen szántottak, vetettek, arattak, termeltek, kereskedtek. Akkor, na akkor, a megyénk volt valóban az ország éléskamrája.
- Jó zsíros itt a föld és az időjárásban is szerencsés a napos és az esős napok aránya – folytatja -, messze híres volt a békési zöldség, gyümölcs, a hústermékekről, Csabai, Gyulai kolbászról, sonkáról nem is beszélve.
- Több mint húsz év kormány- és ármánykodásainak, tehetetlenkedéseinek, dilettantizmusának köszönhetjük azt, ami most van, illetve hogy nincs, mi volt egykor – emeli fel a hangját Éva, aki nyugdíjasként sem képes nyugodtan elmerengeni mind a fölött, ami volt, jó volt, mára az emlékezet tartja életben azt, ami elmúlt.
A táj sok helyütt felszántott földjével, ez idő tájt kivételesen meleg március közepi időjárásával húzza alá az Éva által elmondottakat, mintegy fricskaként emelve ki tényszerűen igazság tartalmát.
A megengedettnél lassabban kocogunk a tájban. Igyekszünk magunkba inni a táj szépségét, a kora márciusi nap melegét. Felváltva hol balra, hol jobbra gazdátlan házak, kopár telkek, elhagyatott tanyák. Szívem szorul össze, miközben emberek, tulajdonosok, dolgukat végző emberek után kutatok. A villamos vezetéken ragadozó madár zsákmányára vár. Közeledve Mezőberényhez, határában jobbra egy valamikori virágzó gazdaság épületén felirat: .yőzelem MGTSZ. A nagy G és az MGTSZ útközben elveszett, pedig Mezőberényben, környékén, Békés megyében egykoron még nagyon is megvolt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése