Somi

2012.március 27.16h37

Aranyos Pannikám!

Őszinte leszek, már tegnap elolvastam, bár tudom hogy csak mára szólt, de kíváncsi voltam,.és igazán meghatódtam, először is hogy írtál és rólam és olyan sok kedves-szépet. Amúgy pedig nagyon jó volt újra veletek lenni (ha csak gondolatban is). Mondhatom, hogy életem első "igazi" munkahelye volt és sokkal több is annál. Igazi csapat, kollégák, barátok, társaság, rengeteg jókedvű nap és siker és öröm a mindennapokban és Ráday-utca, Szeged a gyárral és a Tisza-parttal a tenisz..., még teniszezni is veletek, tőletek tanultam ...sorolhatnám még de mindent együtt éltünk át és meg.

Nagyon köszönöm neked még egyszer, nem gondoltam volna hogy én adok ihletet, igazi felejthetetlen születésnapi ajándék....  

Puszillak sokszor!

Somi barátnéd

Emlékszem legelső találkozásunkra. Az egyik főnök behozta a szobánkba, ahol négyen összegyűltünk. Talán tesztelni akarta érzéseinket, benyomásainkat, amit megjelenésével bennünk kiválthatott. Mit tapasztalt megnyugtathatta, mert rögtön azt mondta:

- Bemutatom új kolléganőnket, Somit.

Amit akkor láttam és a legelső öt percben átéltem, az ma is bennem él: egy szőke bombázó. Úgy hiszem legalábbis, hogy a hozzá megközelítően hasonlókra szokták mondani, de rajta valóban találóan ült is a népszerű, sommás megfogalmazás. Természetes szőke haj, karcsú, dekoratív megjelenés, és ami a szőke bombázóktól egyértelműen és egy csapásra megkülönböztette, volt valami a fejében és nem is kevés. Mindez rögtön átjött, ahogy haránt impulzusként az is felmerült bennem, hogy ez a Somi öt percnél nem sokkal tovább marad meg majd nálunk. Valamiért az volt a benyomásom, hogy neki ez a hely, a hellyel együtt mi kollégák nagyon kevesek vagyunk, ez a NŐ jóval többet akar és többre predesztinált. Az együtt töltött évek totálisan és a maga alapjaiban mondtak ennek ellent. Nemcsak hogy ott maradt, de ott is ragadt, azok között volt, akik a Cég hattyúdalakor a rolót az utolsó pillanatig tartották, végül leeresztették.

- Somi nem enged be egy kicsit sem az életébe -, ezt is még a legelején gondoltam. Nem tudom, honnan jöhetett ez a gondolatom, de a szépség, az általam addig megismert szépségek távolságtartásukkal különböztették és emelték ki egyúttal magukat a többiek közül.

- Somi nem lehet ez alól kivétel – mondatta velem egy megcsontosodott sztereotípiám. És mire mentem vele? Egy újabb elképzelés, bebeszélés, ami falsnak bizonyult ezúttal Somival kapcsolatban. Nemhogy beengedett a magánéletébe, de ilyen-olyan gyakorisággal mind a mai napig ott is tart. El sem tudom mondani, hogy mennyire jó érzés egy szőke bombázónak, aki agyilag nagyon is rendben van, egy különleges szépségnek, akinek külső szépségében benső lelki gazdagsága is megmutatkozik, valamilyen ismeretségi, mondhatni baráti köréhez tartozni.

Együtt éltük át a válását, már amennyire minimálisan ebben az ügyben felénk megnyilatkozott, de ahogy így alaposabban visszagondolok, utólag és mintegy mellékesen jutott tudomásunkra, hogy elvált. Drukkoltunk gyerekei iskolai megmérettetései alkalmával, örültünk tanulmányi sikereiknek, Somi magánéleti fejleményeinek, lánya diplomájának, esküvőjének, fia népszerűségének a lányok körében, stb. Titokban kívántuk Sominak, hogy saját jogon jusson a boldogságból, amelyből csurrant is, cseppent is, azonban hosszú távon nem bizonyult tartósnak. Nem akartam elhinni, hogy a családi „boldog-boldogtalanság” egyvelege csupán bizonyosok osztályrésze, és Somi személyesítheti meg a szabályt erősítő kivételt.

Somi nem eresztette búnak a fejét, nem mélázott egy percig sem a Sors igazságtalansága fölött, élte, éli teljes életét. A szokásos meglévő javak – kis család, nagy család, ház, autó – mellett és mindazokon túl a maga egyediségében ötvözi realitás érzékét örök kíváncsiságával, tudásszomjával, terveivel, töretlen optimizmusával, mobilitásával.

Egy sor emlékem merül fel vele kapcsolatban. Neki köszönhetem életem kivételes, egyedülálló élményét, egy Barbra Streisand koncertet Bécsben, élvezetes találkozásainkat mindig más gyorsétteremben, ahol a kaja, a háttér csupán díszletek voltak hosszabb beszélgetéseinkhez. Somi otthona adott és ad helyet sok-sok baráti összejövetelnek tekintet nélkül évszakra, időjárásra, hogy a kertben kint vagy a házban éppenséggel bent vagyunk. Saját bevallása szerint nem valami nagy konyhaművész, mégis rendre meglep és elvarázsol egyszerű, fantáziadús, egészséges ételeivel, a jó társaság kedvéért süteményekkel is megpróbálkozik.

Gyakran kapom magam azon, hogy na, ezt nem gondoltam volna, meg ezt sem gondoltam volna, hogy tudja, azt meg végképp nem, hogy ez is érdekli és nem is felszínes módon, a legváratlanabb pillanatokban lep meg, Somira érdemes odafigyelni.

Talán most én okozok neked, Somi egy kis meglepetést ezzel az írásos ajándékkal, amellyel egészséget, boldogságot kívánok közelgő születésnapodra, s hogy maradj meg olyannak, amilyennek megismertelek, ismerlek.

Szeretettel:

Szegő Panni

(A bejegyzés március 25-én íródott, 27-re szólt és 28-án került be a blogba.)