2012. március 29., csütörtök

Születésnapomra

Három jó oka lehet annak, ha pirozsokot sütök. Az első és a legfontosabb, amikor az anyám mintegy mellékesen odafordul hozzám és azt kérdezi:
- Van egy kis töltelékem, nem csinálnál pirozsokot, úgy ennék.
A töltelékmaradék felülírja minden egyéb programomat, úgy igyekszem mielőbb pirozskikba (=pirozsok többesszáma) tölteni anyám többnyire húsos betétjét. Másnap repesve viszem hozzá a pirozskikat és várom szigorú ítéletét. Ilyenkor a töltelékkel nem lehet semmi probléma, hiszen azt ő bocsátotta rendelkezésemre. Gond lehet viszont a kis zeppelin-pirozskik formájával, méretével, állagával, vulkanizálási, elnézést, sültségi fokával. Ki gondolná, hogy egy csomó mindenre kell ügyelni egy viszonylag egyszerű forma létrehozásánál. Kevésszer van maradéktalan dicséretben részem, annál többször kapok kedves fejmosást részéről a tészta nem kielégítő volta miatt. Nem sértődöm meg, hiszen számomra örmény anyámnál az orosz pirozsok esetében avatottabb és kitűnőbb ítész senki más nem létezik.
Máskor akkor sütök pirozsokot, amikor a Tibor kéri:
- Olyan régen nem ettem már pirozsokot, mikor csinálsz végre?
Bárki a megmondhatója, hogy az ilyen kérésnek mennyire nehéz ellenállni. Nem is telik bele két hét, amikor a ki tudja hanyadszori noszogatásra kezdek hozzá a pirozskiknak. Az eredmény ismeretes és az ítélet – ha lehetséges – még az anyáménál is szigorúbb. Hiába a mondás: az út a férfihez a gyomrán keresztül vezet, én csak tudom, milyen keservesen, amikor pirozskikkal van ez az út kikövezve.
Végül a pirozsok születésnapjaim hálás és emblematikus kísérője. Hálás azok miatt, akik fogukat fenik rá és több mint szívesen fogadják a nevezetes napon a kevesek által és alig ismert étket. Valamint emblematikus, mert évről évre hajlandónak mutatkozom pirozsokkal emelni ki a számomra még mindig oly fontosnak tartott és bevallott  napot. Most is ezt tettem. Úgy léptem át az éjfelet, hogy készen állt a kétféle töltelékkel készített pirozsok halom: főtt sonkás-tojásos és hagymás krumplipürés. Ha jól sejtem, akkor a mai napon bőven lesznek majd kritikusaim: Tibor és kis családom, drága jó anyám és még néhányan, a mintegy hetven darabból jut mindenkinek. Csak ússzam meg a napot vehemens záptojásos és paradicsomos véleménynyilvánítás nélkül.
Legvégül engedtessék meg saját magamnak negyedikként – Lakatnak, Zsuzsának, Mackónak az eddigiekért külön köszönet - boldog születésnapot kívánnom, valamint hogy még nagyon sok évig tudjam pirozsokkal jóllakatni legfőbb kritikusaimat!

2004-11-03 hajnali 3h40
Előszó helyett…
Kedves Zsuzsa!
Kértél egy könnyű, gyors recepteket tartalmazó szakácskönyvet a Szegő-lányoktól. Íme. Ha lassan is és nehezen, de elkészült. Az étkek benne nem mind kerülnek félórán belül asztalra, de az biztos, hogy ha a „Rockfortos szeletet” hallom, akkor anyu jut rögtön eszembe, akinek nem esett nehezére, mint legalább milliószor megcsinálni. Ha a „Csirkével töltött tésztát” említi valaki, akkor nekem azt csak a Kati húgom készítheti el a legjobban, Az orosz „Pirozsokot” bár anyu hozta a családba, a fáradságot mégis én veszem hozzá, hogy valami hasonló kerekedjen ki belőle, amit aztán kedvére kritizálhat, de jóízűen elfogyaszthat. És persze ott a „Chili általi halál” és a „Gyümölcsös piskóta” és még számtalan sütemény, ami Dóri nevéhez fűződik, aki már nem az első generációs Szegő-lány, de mindenképpen méltó utód és örökös. Valamint itt nő föl szinte lopva, észrevétlenül a „Mindent bele” kivitelezője Eszter lányom, aki egyre nagyobb kedvteléssel forgatja a tepsiket és teszi bele a belevalókat. Szegő-lányok, lányaik és barátaik műve ez a kis könyvecske tehát. Forgasd oly szeretettel, mint amilyen múlhatatlan szeretettel mi készítettük Neked, drága Zsuzsám! Jó étvágyat!
Millió + 5 puszi:
Szegő Panni

PIROZSOK (orosz recept)
Hozzávalók: 2 pohár kefir, 2 tojás, kis só, 1 evőkanál (ek.) cukor, 1 teáskanál (tk.) szódabikarbóna vagy sütőpor, 70 gr. Margarin, 1 ek. olaj
Összekeverni, annyi lisztet bele, amennyit fölvesz, hogy puha, könnyen nyújtható tészta legyen belőle. Félre tesszük kelni.
Töltelék: - rizses tojás, bocs, tojásos rizs, - hagymás krumplipüré, - de a legjobb a darált húsos (hagyma, darált hús, mindenféle ízesítőkkel -Vegeta, fokhagyma, kis bors, kis paprika, stb.), ill. a főtt sonkás-tojásos.
Elkészítés: a tésztát könnyen kinyújtjuk, nagyobb átmérőjű bögrével/pohárral kiszaggatjuk. A tészta-körök közepére kis tölteléket teszünk, amelyet ujjainkkal – mi mással – összecsippentünk ügyesen. Forró olajban először az összecsippentett felével sütjük, majd a másik oldalát.

Az eredmény isteni, nem kell sok hozzá és jól laksz tőle. Eddig bárhol csináltam garantált volt a siker, csak maximalista anyám tette teli szájjal imádni való megjegyzéseit, meg a Tibor és a többiek. Kitartás!
Puszil:
Szegő Panni
(részlet Garai Zsuzsa, Amerikában élő barátnőmnek készült első Receptes füzetből)



    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése