Nőnek érezhettem magam

A héten egyszer nőnek érezhettem magam. Mert mondták. És még csokit is kaptam ezért. Választhattam a karamellás és a tört mogyorós közül. A legjobb az egészben, hogy mielőtt mondták volna, akkor is nőnek éreztem magam, csak egy kicsit alacsonyabbnak, szürkébbnek, olyan valakinek, aki saját magán kívül talán nem sokaknak tűnik fel. Erre tessék, itt ez az intézményes izé, nap, Nőnap, amely nemzetközi is, és az én kicsi világomba is betüremkedik évente egyszer, március nyolcadikán. Amikor azt mondták, hogy - Boldog nőnapot! -, én egyszeriben boldognak és igazi nőnek kezdtem érezni magam. Nem is értem, miért, hiszen csak úgy mondták, lehet, hogy nem is gondolták komolyan. De a kezükben tartott csokistóc hatására, még hozzá a kétféle Milkával, jobbnak láttam hagyni magam meggyőzni. Igen, boldognak és nőnek éreztem magam arra az időre, talán egy kicsit el is pirultam közben, meg az a furcsa érzés is elöntött, mintha egyre magasodnék és szépülnék és azt gondolnám a rám mosolygó férfi szemekből, hogy ezek itt észre vesznek, és ha ezek itt, akkor mások másutt szintén és ez nagyon jó. El nem mondhatom, micsoda furcsa dolgok tudnak az emberrel történni, amikor árnyalatnyi komolysággal mondanak az embernek, esetemben egy nőnek valamit, és ez a kis csacska, már mint én, a dicséretre, a világba üresen mondott szabvány jókívánságra, mint egy sivatagi virág egy hosszú esőzés után bágyadtságából fölegyenesedik, megrázza magát és egy szóra kivirul. Pontosan így éreztem magam és kitartott ez az érzés egészen estig. Otthon aztán újabb férfiak jöttek és kívántak Boldog nőnapot addigra már egy boldognak és magát egészen nőnek érző valakinek, amit ők még csak nem is sejthettek. Egyáltalán nem volt kellemetlen érzés, elmondhatom, ahogy a marcipános és a karamellás csoki ajándékok láttán a hangulatom, ha lehetséges, még magasabb szférákba emelkedett. Ezekkel a kellemetes érzületekkel hajtottam álomra a fejemet az érzelmektől méltán túlzsúfolt és túlfűtött nap után. Mielőtt elaludtam volna arra gondoltam, hogy maradhatna ezekből az érzésekből, a nőiesség furcsa, egyúttal fantasztikus érzetéből valami másnapra és azutánra és még nagyon sokáig, és ne csak a csokiból, amely - én csak tudom - előbb vagy utóbb menthetetlenül elfogy.