Két embert is ismerek, akinek ma van a születésnapja. Egy munkahelyen dolgoztunk mindannyian, mégpedig egy olyan munkahelyen, amit az ember nem is érez annak, mert szívesen jár be, akár egy angol Klubba, észre sem veszi, hogy dolgozik, mert a munka érdekes és változatos, nem teher, mert hobbi szerűen űzi, a kollégák képzettek, intelligensek, többnyelvűek, lehet velük értelmesen beszélni, kitűnő a környezet egy friss irodaház harmadik emeletén, központi a hely az egyre világvárosiasodó Ráday utcában, ahol éttermek, kávézók, kiállítótermek, kis hangulatos boltok érnek egymásba, az utcában, ahol a ritkán járó tizenötös buszon kívül forgalom alig van, a gyalogosok magabiztosabban veszik birtokba a járdán kívül immáron az utcát is. A főnökök minderre tudatosan, ösztönösen építhettek, csendes stratégiájuk lehetett, hogy megteremtették a barátságos, családias feltételeket, azután mondani sem kellett, jött az eredmény kéretlenül is. Leben und leben lassen, már annyiszor és oly sok helyen igazolódott be a mondás a privát életben, és állta ki az élet próbáját a munkás hétköznapokban egyaránt, a nyugodt életért cserébe hagyjuk élni a másikat, ne másszunk a nyakára, ne álljunk mögötte korbáccsal, ne számoltassuk el percenként. Bízzuk meg alkotói munkával, jelezzük a kihívásokat, éreztessük, helyben a segítség, ha szükséged lesz rá valamikor, egyébiránt tied az asztal és aurája, annak minden lehetséges feladatával, felelősségével, perspektívájával, ennek az ügyektől zubogó asztalnak te vagy a főnöke. A módszer kiválóan megállta a gyakorlatban a helyét. Mostanáig nosztalgiázunk a múlton az abból a korból fennmaradt, rendszeresen összejáró baráti csapattal. A Nagy Generációnak nevezett társaságból Lakatnak és F.Lacinak van ma születésnapja. Ha mást nem kívánok, mint egészséget, annak is elégnek kellene lenni, ismerve a kéretlen betegségeket, fájdalmakat, amelyek ebben a korban az embert már elkapják és nyomorgatják. Nem árt, ha van még a csöndes boldogságból, az észrevétlen kiegyensúlyozottságból, a jókedvből, az évekből számolatlanul, a verőfényes nyári napból.
Végül könnyű szívvel ajánlhatom fájdalom-felejtőnek Bolgár György Vasárnap délután Grande Jatte-szigeten című, majdnem azt írtam, hogy festményét, amikor nem is, hanem könyvét, melyet Georges Seurat egy mozgalmas képén látható szereplőinek vélhető életéről, pillanatairól, amelyek révén éppen akkor a szigetre tévedtek, a közöttük elképzelt viszonyokról írt. Természetesen, szárnyaló fantáziával, klasszikusokhoz méltó nyelvezettel. Ez a könyv olyan, amikor a végére érkezel, újból bele akarsz merülni, hogy azok a részletek is a helyükre billenjenek, amelyeknek kevesebb figyelmet szenteltél, mert csalóka módon nem tartottad fontosnak és hogy újra élvezd az egész történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése