Vándorlások

(Pár perc múlva vége a napnak, amikor Ljuda barátnőm ünnepli születésnapját, s akinek innen kívánok egészséget, türelmet, erőt az ukrán jelen elviseléséhez Harkovban. S dnjom rozdenia, milaja moja - boldog szülinapot, kedvesem!)

Ez ezerkilencszáztizenötben vagy mikor történt, vagy még előbb, amikor az én nagyszüleim elmenekültek Nagornij Karabah-ból, a szülőföldjükről. Ha nem is pont ott, ahol születtek és éltek, de egész Örményországban a törökök gyilkolták az örményeket, s hogy ők ne legyenek kitéve ezeknek a mészárlásoknak, amikről nem lehetett tudni, mikor fognak Nagornij Karabah-ba is elérni, inkább megelőzve az eseményeket elhagyták szülőföldjüket.
- Ez volt az a török mészárlás, amikor másfél millió örményt a törökök legyilkoltak?
Ezerkilencszáztizenötben, igen.
- Amiről Franz Werfel a Musza dag negyven napját írta?
Igen, és akkor ők onnan elmenekültek, de őket nem érintette a mészárlás, ők ugyan Nagornij Karabah-ban születtek, de ott semmiképp nem maradhattak, mert nem tudták, hogy a törökök mikor érnek oda. Eljöttek hát Ashabadba.
- Miért pont Ashabadba? Volt ott valami ismeretségük?
Ashabad maga volt az óázis a sivatagban.
- Türkmén területen ők tudták tartani valamelyest az örménységüket, az örmény szokásokat?
Az örmény szokásokat egymás között tartottuk, de én nem nagyon emlékszem ezekre a dolgokra már. De a nyelvünket nem nagyon tudtuk gyakorolni, mert ott nem volt örmény iskola, hogy oda bennünket beírathattak volna.
- Te férjhez mentél apuhoz, Péterhez és elkerültél Budapestre, magyar közegben élsz. Viszont az öcséd, Kolja, hivatalosan Aszlanov Nyikolaj Nyikolajevics pedig valahogyan Jerevánba került.
Nem, egyelőre akkor még nem. Egyetem után először Ashabadba tért vissza, ott élt egy kis ideig. Akkor az első felesége elhagyta, mert ő azt mondta, hogy Ashabadban nem akar élni.
- Az első felesége egy orosz nő volt?
Igen, orosz nő volt, akitől született neki egy Tatjana nevezetű lánya.
- Aki hány éves most?
Hát ötven…
- Velem egyidős körülbelül? Én ötvenhárom vagyok.
Igen, körülbelül igen. Akkor a felesége egy kis idő múlva, két-három hónap után azt hiszem, otthagyta és elment, és akkor anyámmal élt együtt a testvérem. Anyám mondta neki, hogy van ott egy jóra való örmény asszony, aki oroszt tanít az iskolában, nem akarja-e elvenni feleségül. Aztán megismerkedtek és elvette feleségül.
- Hogy hívták? Én Szvetlana-ra emlékszem.
Igen, Szvetlana.
- És tőle született a Kolja-nak három gyereke.
Andrej, aki körülbelül a mi Sanyinkkal egykorú és a hetvenben született ikerpár, Lena és Natasa.
- Tudunk róluk valamit, hogy mi van velük?
Az egyik kislány Denverben van, a másik kislány Kazahsztanban él, mind a kettő férjnél van. Az Andrej valahol Norilsk városában van, Szibériában. Hogy ki mit csinál, fogalmam sincsen, mert erről valahogy a testvérem részletesen soha nem írt. Tehát én nem tudom, hogy mivel foglalkoznak. Andrej-nak úgy látszik, hogy elég jól megy az élete, mert a testvérem nemrégen azt mondta, hogy kapott Andrej-tól ezer dollárt és ezáltal sikerült neki bevezetni a gázt a lakásába, ami azt mutatja, hogy ezek szerint nem volt eddig gáz a lakásában és azért nem volt fűtés.
- Végre lett fűtés és Kolja már nem fázik.
Igen. Arról az ezer dollárról, amit én küldtem neki részletekben, arról egy szó sem esik, nincs beszéd róla. Csak arról van beszéd, amit a fia küldött neki.
- De lehet, hogy amit te küldtél neki, azt meg a fiának meséli el, nem?
Nem, egyáltalán nem. Ez egy olyan dolog, hogy amit én adok, az kötelező, tudod.
- Téged a Kolja segített valamiben?
Nem, soha, semmiben.
- Ő volt mint testvér, de őrá nagyon számítani soha nem lehetett.
Én sohasem számítottam rá.
- Ez van, ezen már úgy tűnik nem változtathatunk.