Egy örmény Örményországban

- Kolja valamikor elkerült Jerevánba, talán amikor elvette Szvetlana-t.
Igen, amikor elvette Szvetlana-t, de akkor még nem Jerevánba költöztek, hanem Bakuba, mert ott éltek Szvetlana szülei. Aztán nem tudom hogyan, de a szülők elkerültek Jerevánba, na akkor mentek oda Szvetlana-ék is. Szvetlana-nak volt egy testvére, ha jól tudom, igen, csak egy testvére volt és az is ott lakott velük. Igazság szerint abban a lakásban, ami egy óriási nagy lakás, ott lakott Szvetlana a férjével és a gyerekkel, az első gyerekkel,
- Andrej-jal
igen. És még velük lakott Szvetlana testvére a feleségével és gyerekükkel, eggyel vagy kettővel, nem tudom, és ott laktak ugye az öregek.
- Szép nagy lakásnak kellett lenni, hogy ennyi ember elférjen, illetve jól megférjen egymással.
Igen. És akkor Szvetlana testvére kapott lakást és elment valahová, Jereván elővárosába nagyon jó helyre, egy kertes házba, ahol a kertben volt egy csomó gyümölcsfa rengeteg gyümölccsel. A testvérem erre mondta azt, hogy a sógor soha nem hívta meg egy gyümölcsre, soha nem kapott egyetlen kosár gyümölcsöt sem tőlük ajándékba, legalábbis én így tudom. Ezt azzal magyarázom, hogy az én testvérem soha nem volt olyan, mint én, hogy tudott volna az emberekhez szólni, tudott volna az emberekkel kommunikálni, egyáltalán tudott volna az emberekkel beszélni. Ő mindig valahonnan a tizedik emeletről nézett le az emberekre. Szóval soha nem tartotta magát egyenrangúnak a többiekkel.
- Kolja leginkább tudósnak tartotta magát.
És akkor mi van?
- Ő, mint tudós az ő nagy tudományával fönn lakik a mennyekben, az emberek meg itt lenn rohangálnak. És mégis az egyszerű embernek kellene odaadni neki egy kosár gyümölcsöt.
Így van, így van.
- Arra akarok kilyukadni, illetve azt szeretném megtudni, hogy a Kolja mennyire volt örmény Örményországban?
Nagyon nehéz volt az élet Örményországban, neki most is nehéz az élete. Mert egyrészt neki olyan a természete, hogy nem tud alkalmazkodni, abszolút nem tud alkalmazkodni, másodsorban pedig az örmények, hát ez az egyetlen köztársaság, ahol igazság szerint nem is hivatalos most az orosz nyelv. Tehát ott aki boldogulni akar, örményül kell tudni beszélni. Amikor ő odament, akkor nem tudott örményül, azóta viszont megtanult örményül.
- So-so, nem?
Biztos megtanult, másképp nem tudna létezni. Tehát biztosan megtanult, különben nem lehetne ott meglenni. Azt hogy, tud-e szépen, irodalmian írni, azt én nem tudom. De hogy megtanult beszélni az biztos, hiszen dolgozott egy csomó ideig örményekkel, örmények között. Őneki mindig nehéz volt Örményországban. Ő az örményeket nem tartotta igazán lelki testvéreinek, hanem valami féle idegen közegnek, amiatt ugye, hogy mi nem tanultuk meg gyerekkorunktól kezdve az örmény nyelvet, mi csak a konyhai örményt tudtuk, hogy az udvari szomszédainkkal tudjunk közlekedni valami féleképpen, de egyébként mi mást nem tudtunk, csak az egyszerű konyhanyelvet. Az örmény ABC-t sem ismertük, se olvasni nem tudtunk, és nem tudtunk írni sem.
- Valami mondat, mondócska nem maradt meg benned örményül? Tudnál egy mondatot ide a mikrofonba bele mondani?
Meg tudom mondani azt, hogy jes ke sirumem, ami annyit jelent, hogy én téged szeretlek. Meg azt, hogy barev gyesz, ami azt jelenti, hogy jó napot kívánok. És azt, hogy snorha kauchu, ami annyit tesz, hogy köszönöm. És azt, hogy… nem tudom, többet nem tudok. Időnként amikor találkozom az örményekkel, egy-egy mondat vissza tud jönni, amikor beszélnek örményül, de ötven év alatt, amit Magyarországon töltöttem ez körülbelül háromszor vagy négyszer fordulhatott elő összesen, úgyhogy nem olyan sokszor.
- Mondják azt, illetve van egy ilyen lehet, hogy megtisztelő vagy igaz közmondás, hogy „örmény, zsidó – egykutya”. Ezt miért mondják szerinted?
A kereskedelmi vénájuk egyforma, tudnak jól kereskedni. Amit mi a családunkban nem tudunk, egyikünk sem.
- Holott nekem a véremben mindkét nép vére csörgedezik.
Egyikünk sem, sem a három gyerekem, sem én nem tudok igazán kereskedni. A Péter sem tudott kereskedni, úgyhogy mi hiába vagyunk „örmény, zsidó – egykutya”, mi nem tudtunk ezzel olyan nagyon kitűnni.