Párkányban

Párkányban az a csúcs, hogy nincs benne semmi különös. Centire pontosan negyven kilométerre van Tahitól és még csak be sem kell Pestre menni hozzá. Elég az utcánkon, az Almásy Lászlón végigmenni, a Honvéd utcán a 11-es főútig lecsorogni, ott aztán annyit várni a balról jobbra menőkre, a jobbról balra haladókra, míg sikerül balra kanyarodni. Először Visegrád, majd kicsit később Esztergom jön.
Tahiban akkor igazán szép a táj, amikor Tótfaluból haladsz visszafelé a hídon, át a Duna fölött és egyben szemben a Visegrádi hegységgel.
Párkány felé végig szép a táj, különösen akkor érezni a Dunakanyart, amikor Dunabogdányt elhagyja az ember. Végig a Duna mellett haladni, átellenben a hegyekkel, amelyek direkt a szemközti part fölé magasodnak, az valami gyönyörűség. Szent Hedvignek, a Dunakanyar patrónájának örülne a szíve a látványnak, amelynek kettőezerhat óta a védőszentje. Meg-megállni kellene, meg fényképezni, a napos tájban ámulva gyönyörködni. Sosincs idő, erre sincs idő. Mint mindig, most is átrohanunk Visegrádon, Visegrád-Szentgyörgypusztán, Pilismaróton, Dömösön jobbra a Dunával és a hegyekkel, Esztergomon is keresztül, a Bazilika alatt, kanyarogva át a városon, keresztül a vashídon, a Mária Valérián, balra, jobbra, azután ismét balra.
Párkányban éppen az a csúcs, hogy a híd után ennyi kanyarral ér el az ember az ottani Lidlbe, Billába, végül a Coopba. Párkányban a látnivalókat ezek a helyek jelentik számunkra. Érhet persze kritika, hogy nem a helyi templomot nézzük meg és a Helytörténeti múzeumot. Párkányban, Tahihoz legközelebb eső településben előbb érdekel bennünket a barna sör, a Steiger, a nem is olyan rég felfedezett Golden Caj, amelyből most csak azért nem hoztunk, mert van még egy egész üveggel. Helyette a szlovák málna pálinkára esett a választásunk, amely a Golden Malina névre hallgat és 42%-os. Málna pálinkával Mózes Laláéknál találkoztam először és utoljára. Ugyanő lepett meg a galagonya pálinka ízével és még néhány olyannal, amivel életemben addig nem is találkoztam. Nem mondom, hogy nem értem volna meg a mai napot nélkülük, mégis érdekes, különleges, egyedi volt az ízük, már amennyit egy nyalásnyiból ki tudtam hámozni. Talán ez munkálkodhatott bennünk a Tiborral, amikor a Golden Malina helyet talált a kosárban. Párkányban kihagyhatatlan az ottani rozsos kenyér, a knédli, a Prazska Sunka, a prágai sonka, amelyből harminc dekánál sosem hozok a gyerekeimnek kevesebbet. És persze csak ott kapható a Cucoriedkovy dzem, melynek jó hangzó neve az áfonyalekvárt rejti. Hát ez Párkány. Valójában semmi különös, mégis kedvelt úti cél, ha fogytán ez meg az, meg amaz. És anyámmal, Csücsökkel, meg a Tiborral együtt utazhatom.