egy emlékezetes három napos hétvégét, akkor legyél valamiért annyira szimpatikus a Beának és Lalinak, hogy ne csak meghívjanak magukhoz Nyékládházára, hanem útközben mutassák meg Egert, Miskolcot, ahogy ők látják. Pillanatok alatt szabadulhatsz meg kényszerképzeteidtől, miszerint Eger mindössze a Dobó tér, a Vár, a Minaret és a Szamos Marcipán; Miskolc meg egy füstös, büdös, szürke, jellegtelen iparváros. Egerben mássz fel az Eszterházy Károlyról elnevezett (annak előtte Ho-Shi-Minh) Tanárképző Főiskola tetejére, a kilencedik emeletre, onnan gyönyörködj a tündéri városban, ha a sétában már elfáradtál volna. Miskolc pedig a belső és gyönyörű és viszonylag nagy kiterjedésű városmagjával lepjen meg és írja át az előítéleteid úgy, hogy közben észre sem veszed és ahogy van, ellentmondást nem tűrve.
És ha mindez nem volna elég, akkor azt is megengedik, hogy érezd magad jól BIstván Pincészetében tiszta, zamatos, fehér és vörös borai között, ahol mintegy négy órán át tizenhat féle bort kóstolhatsz meg borkorcsolyával fűszerezve.
Persze ez sem minden.
Alhatsz Bea Emese barátnőjének és Laci férjének és Enikő lányuk házában. Eheted hagymás-gombás rántottájuk huszonnégy tojásából neked jutó részét, s másnap ugyanebben a témakörben Bea hagymás-szalonnás rántottáját, aki ha megtudja, hogy szalonnásan nem nagyon szereted, akkor a szalonnát minden további nélkül és elsősorban miattad hagyja ki néhány adagban belőle. A Tibornak kész pirítóst is csinálni, amellyel Tiborban rakja helyre és erősíti meg a vendéglátás határtalanságába, önzetlenségébe és gumihoz fogható rugalmasságába vetett hitét.
Délutánba hajlón repetázhatsz a bográcsgulyásából, ahogyan azt a Bea főzi. Gyönyörködhetsz a házuk kertjéből a (nyék)ládházi határra nyíló tájban. Állítják, hogy Ládháza és tája a szegényebbeké, míg a vasúton túli Nyéken épültek meg a gazdagok, akik persze egészen más népek. Emitt a látóhatár szélén az ég fittyen hány minden nemű megkülönböztetésnek, és úgy ér szinte össze a földdel, hogy a változatos alakú felhők majdhogynem a földet súrolják. Haraphatod mellé a levegőt, amely olyannyira intenzív errefelé, hogy már-már azt érzed, fulladozol tőle. Mind e közben figyelheted az erdész Bea faiskolájában növő, erősödő fák lombjának szél szerinti mozgását, keresheted az érő cseresznyét a fákon, meg az érett epret az ágyásban. Bea szőlész barátnőjének, Eszternek köszönheted, hogy az eper épp időben az asztalra és eléd is kerül. Testközelben figyelheted meg, hogy az erdész-szőlész-kertészek egy különleges "állatfajhoz" tartoznak, természet közelségükből fakadóan nyugodt, kiegyensúlyozott, barátságos, kedves, nyíltszívű, nagylelkű emberek, a világ ha ki is billen olykor és valamennyire bennük a nagyvilágban jártukban-keltükben -, munkájuknak, egyben hobbijuknak köszönhetően -, lelkükben szinte önkéntelenül áll helyre a kozmikus rend.
A nap hol elbújik, hol megjelenik, felhők izgulnak át az égen, s állnak össze egy merő sötétlő tömbbé, az eső csupán fenyeget, végül amott fenn az égiek hagyják a napot békében magának megmaradni, majd nagyon lassan lenyugodni.
Kóstolhatod a Galagonya pálinkát, mely kristálytiszta, erős, isteni, majd Lali borát, mely mély és vörös és testes és Zweigelt, és a frissen, saját kezűleg épített pincéjéből kerül elő azokból a hordókból, melyekben a bor még ezt megelőzően a B17-es számú szőlőjében a Zengő dülőben sok gonddal nevelt, szüretelt szőlőjéből készült.
Számba veheted a következő ötéves tervét, mi mindent szeretne Lali itt Beával közösen létre hozni. Nem győzöl magadban csodálkozni, hogy ez messze nem az a Lali, akit te – talán bortól is homályos emlékeid szerint - a régmúltból és akkor még csak programozónak megismertél, s akivel annak idején oly sokat teniszeztél, társasoztál, kirándultál, szilvesztereztél. Önkéntelenül tolul föl benned egy elszabadult érzésből, irigységből? induló gondolat, hogy mekkora mákja is van neki a Beával, „az ő Beájával”, majd rögtön ott a másik: talán mert megérdemli.
Végül ehetsz nem is egyszer három gombócos fagyit a Nyéki Fagyizóban, ahol érdemes a hagyományos ízek – málna, eper, vanília, citrom – mellé mondjuk az After Eight zöldjét is kipróbálni, arról nem is beszélve, hogy egy valaki más mindig kész téged az egész társasággal rá meghívni.
Megköszönheti az eladdig igencsak szűkszavú Sanyi barátunk a három napos emlékezetes hétvége legvégén nagy komolyan, önmagához hűen - röviden és tömören és a leglényeget kiemelve - a meghívást, vendéglátást, amely mellett az én addigi folyamatos és spontán és kibuggyanó lelkesedésem akár hiteltelenné válhat éppen úgy, ahogy habként a tortán ez a kis sommás írás. Pedig… és nagyon köszönöm és mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése