Éva Rózsija

Én csak őt ismerem, azt is mondhatnám, hogy kezdem csupán megismerni az Éva Rózsiját.
Éva büszke lehet arra, hogy van neki valahol egy Rózsija. És ha Rózsija van, akkor Lacija is, mert Laci mindig késznek mutatkozik Éva Rózsiját, aki egyben az ő felesége, elvinni Éva koncertjeire, lett légyen bárhol az országban. Biztos vagyok benne, hogy velük együtt Évának rengeteg más "Rózsija és Lacija" tölti meg a nézőteret, amikor Éva az együttesében énekel, mely fénykorában országos, és az országon is túlnyúló hírű volt. Éva Rózsija elmegy a legeldugottabb falunapra is, ha tudomására jut, hogy Éva a zenekarával ott fellép. Az együttes általában előkelő helyet foglal el a fellépők rangsorában, többnyire ők zárják a műsorfolyamot és jóval hosszabb fellépési időt kapnak a többiekhez képest. Éva és zenekara máig sztárok, dalaik ismertek, ismerősen csengenek, kellemesen fülbemászóak, könnyen megjegyezhetőek, újra dúdolhatóak, jókat lehet táncolni, bulizni és csápolni rájuk, nem beszélve a személyes közelség és az együtténeklés mámorító érzéséről.
Éva Rózsija nemcsak rendszeres koncertlátogató, hanem elkötelezett emlékgyűjtő is. Az albumát Éváról, Éva életéről, érdekességekről, Évával kapcsolatos eseményekről, az újságokban, folyóiratokban, színes magazinokban megjelent cikkekkel, relikviákkal telve, azóta is folyamatosan és egyre bővülve még nem láthattam. Magától Éva Rózsijától hallhattam viszont róla, aki hosszú évek alatt, szinte időtlen idők óta szorgalmasan, nagy odafigyeléssel, hatalmas lelkesedéssel, elkötelezettséggel, el nem múló szeretettel, hozzáértéssel gyűjtögeti, nem kevés fáradsággal. szedegeti össze a képes és írott anyagokat, egyéb tárgyakat.
Napról napra látok viszont bizonyos fényképeket, Éva fényképeit a gyárcsarnok bejáratától balra a falon, éppen ott, ahol Éva Rózsija és Laci a reggeli idején a házi paprikáskrumplit vagy rakottkáposztát eszik, merthogy így és ezt szokták meg, és fogyaszthatnák-e vajon az ételeket ennél jobb helyen, mint a fényképekről mosolygósan letekintő Éva vigyázó szemei előtt, általuk kísérve?
Éva méltán lehetne büszke a saját Rózsijára, ha tudná, akár csak sejtené, hogy Rózsi éppen úgy dolgozik a gyárban a jobbára szürke hétköznapokon, ahogyan őérte lelkesedik Éva fellépésein és azon kívül. Éva Rózsija egyszerűen nem tud másmilyen lenni. A vérében, a zsigereiben van a gyors, a lelkiismeretes, a kíváló munka. Alkalmassága, sokszínű, különféle képzettségei teszik bevethetővé a legkülönbözőbb munkákra, beosztásokra, és tűnik megfelelőnek a saját helyén kívül a gyárcsarnokon belül gyakorlatilag bármely pozícióban. Felteszem, hogy kevés ilyen Éva Rózsija létezik egy átlagos magyar gyárkapun belül. És ha akár csak egyetlen egy ilyen Éva Rózsija is akad, akkor a nyomában és a többiek körében önkéntelenül támad fel a természetes, jó magyar kis ellenszél, a legendás "jó szándék", amellyel  a pokol tornácára vezető út van kikövezve, és az általánosnak vehető, sajnos dominánsnak tűnő sárga irigység. Mindennek dacára sem ártana -. egyáltalán jó volna, ha  javasolhatnám és meg is hallaná halk hangomat -, hogy Éva Rózsiját ezek a szubjektív, nagyon is halandó és ismerős emberi érzelmek semmiképp sem tántorítanák el könnyűnek semmi esetre sem tekinthető, magamagának választott rögös útjáról.
Éva Rózsiját, aki a haját az Éváéval közel egyező színben és fazonban viseli, s kinek orcájának két griberlije Évához teszi kísértetiesen hasonlatossá, s aki mellesleg mára már több unokás és szemtelenül fiatal nagymama, mintha a születésétől fogva is a Sors arra predesztinálta volna, hogy egyszer valamikor Éva Rózsijává váljon és tartalmasan egyedi hobbijával - míg Éva és az ő Rózsija élnek - kitartson mellette.