2012. május 24., csütörtök

Eszter napján - Ezt is elviszem magammal...

Eszter lányom nevenapján nem tudtam, mit is adhatnék neki olyan ajándékot, amelyet sem megenni, sem meginni, és nagyon kidobni sem lehet. El lehet viszont olvasni, el lehet azon is gondolkozni, hogy a bennünk kavargó érzések kimondva és kimondatlanul egybecsengenek-e Erdős Virág újabb versével, azzal az Erdős Virágéval, akinek úgy látszik, májusra úgy lett szabad ki-bejárása az Araratba, hogy ezenközben a leghalványabb segéd fogadalma sincs róla. Márta barátnőm ui. egyetlen huszáros vágással eldöntötte ajándékom lényegét, tartalmát zseniális időzítésével, amellyel Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal... versét nekem megküldte.
Drága Eszterem, többi Eszterek, boldog névnapot!
  
Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal...

viszem a régen
kihízott nacim
viszem a kelet-német
származású macim
ezernyi véglet
közül a köztest
viszem a Csokonai
Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
ahova fekszem
elviszem alvókának
egy-két régi ex-em
viszem a barnát
viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
kapcsolati tőkét

viszem a tutit
viszem a gagyit
viszem az otthonkában
utcára tett nagyit
megannyi némán
átbliccelt évet
elviszem magammal a
szentendrei HÉV-et
viszem a Marcsit
viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől
Keszthelyig a Balcsit
kicsit a nyarat
kicsit a telet
viszem a mindörökké-Moszkva-
Moszkva teret

apuka titkát
anyuka aranyát
elviszem magammal a
Bácskát meg a Baranyát
viszem a bölcsit
viszem a temetőt
viszem a csokoládé-
barna bőrű szeretőm
viszek egy búval
bevetett földet
viszem a pirosat a
fehéret a zöldet
elviszem ezt is
elviszem azt is
viszem a jófiút de
elviszem a faszt is

viszem a bankot
viszem a pálmát
elviszem minden igaz
magyar ember álmát
viszek egy csontig
lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
zásnak indul sejtet

viszek egy csúnyán
beszopott mesét
viszem a legesleges-
legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e
búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
levetetett cipőm
mit bánom úgyis
elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
hátamon a hazám
aki ma büntet
az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
visszahulló
követ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése