2010. július 27., kedd
Értelmetlen félelem
Eddig azt hittem, hogy azért nem lakom kertes házban, mert sem a hely, sem a megfelelő ház egy kerttel, ahol laknék, még meg sem született. Nagyképűségnek hathat ez a megállapítás, de akár ez is lehet az ok. Egy házzal mindig van dolog és sosincs kész, nagy igazság. Még ennél is épkézlábabb és földhöz ragadtabb, ha azzal ecsetelem a távfűtéses lakótelepi lakás előnyeit, hogy közelebb van a mindenkori munkahelyhez, bokros intézendőkhöz, családhoz, barátokhoz, kultúrális feltöltődéshez, minden egyébhez, mi a mai városi ember kényelmét szolgálhatja. Ma, amikor beszélgettem a kedvenc tahisi boutique-osunkkal, aki a NAGY családunkból évek óta többeket öltöztet, jött elő a valódinak tűnő ok: a félelem. Ideje bevallanom, hogy félek egy házban, amikor beesteledik. Az este, éjszaka olyan sűrű vidéken, hogy szabályosan harapni, vágni lehet. Nem tudom, hogy a bogarakon kívül ki mindenki ólálkodik körülöttem és ha éppen nem ólálkodik, vajon fog-e. Most egyszál magam vagyok. Szabadságos kikapcsolódásul választottam az írást, anyaggyűjtést, olvasást, filmnézést és velük karöltve a három-műszakos félelmet itt Tahiban. Minden a fejben dől el, így a félelem is. Tudom ezt jól és mégis könnyen elkap és megráz a félelem, amely most nem az aluljáróban mögöttem makacsul kopogó képzelt követő képében ölt alakot. Egykoron majd vidéken lakva pontosan ezektől a képzelgésektől kell megszabadulnom a soha viszont nem látásban reménykedve. Anyámat meg kell erről is kérdeznem, félt-e annak idején a családi házban, szomszédokkal közös udvarban, a ritka alkalmakkor, mikor egyedül volt. Gondolom, hogy egy ember életében az effajta félelem nem jelentkezik jelentős érzésként, ha életét kertes házban, családtól, szomszédoktól körül véve, mintegy természetes lételemben kezdi meg. Így lehetett anyám is Xenia-val, apjával, Kolja-val.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia Pannika!
VálaszTörlésMegint volt egy kis szabadidőm és potoltam lemaradásom,elolvastam irásaidat.Nagyon tetszenek!Csak ismételni tudom önmagam,kár,hogy kevesen olvassák!Remélem jól sikerült a szabadságod,kipihenve folytatod a munkát,ami nem olyan irodalmi mint az irásaid!! Puszi Magdi