Szellőzéstan

- A filmrendezés?
Igen. Mert én bele voltam szeretve a filmekbe, s nyaranta voltak olyan napok, hogy reggel tíz órakor beültünk a moziba és este hatig ott ültünk. (nevetünk) Megállás nélkül néztük a filmeket.
- Mindig más film jött? Vagy volt valamilyen kedvenc filmed, amit egymás után többször is megnéztél?
Teljesen mindegy, hogy mi, csak ment a film, már nem is emlékszem, miket néztünk. Egy-két mozi volt akkoriban Ashabadban. Adtak, amit adtak, édesmindegy volt, hogy mit, mi csak ültünk ott és néztük a filmeket reggeltől estig. Nekem ez volt a világom és ez meg is maradt hetvenöt éves koromig, most is teljesen bele vagyok esve a mozi világába. És akkor azt mondta az apám, hogy rendezőnek semmiképp nem mehetek, mert a rendezők, azok amolyan könnyűvérű emberek. Jól van, ha nem, hát nem. Akkor gondoltam, hogy elmegyek közgazdaságot tanulni, de nem vettek föl mert az én apám nem professzor és az anyám sem az. De fölvették a másik barátnőmet, aki nem olyan barátnőm volt, mint a Galja Tyihomirova, hanem a másikat vették föl, akit úgy hívtak, hogy Klara Kurakina. Őt fölvették, mert az apukája az Ashabadi Egyetemen professzor volt. És akkor én nagy bánatomban mentem az utcán és néztem, egyre néztem, hogy hova, melyik egyetemre lehetne fölvételt nyerni. Nem kellett nekem fölvételizni, mert Ezüst Éremmel végeztem az iskolát.
- Az mit jelent?
Azt jelenti, hogy nekem egy négyesem volt összesen. Akinek egy négyese sem volt, az Arany Érmet kapott, nekem Ezüstöm volt.
- Az egyetemen a mi időnkben Vörös Diplomát kapott az, aki tiszta ötössel végzett és öt egyetemi csoportból összesen ketten-hárman voltak ilyenek.
Igen, de az iskolában Arany meg Ezüst Érem volt. Akkor megláttam a Moszkovszkij Tehnologicheskij Institut Ljogkoj Promislennosti (Moszkvai Könnyűipari Műszaki Egyetem) hirdetését, tablóját, amelynek a kirakatában eddig életemben soha nem látott bőrkabátok, bőrcipők, bőrtáskák, bőrkesztyűk, szőrmebundák voltak kitéve, olyanok, amilyeneket még a moziban sem láttam, nemhogy a valóságban. És olyan színekben, hogy álltam ott földbe gyökerezett lábbal és csak ámultam-bámultam. Nekem ez kell, én ezekben a színekben fogom magam jól érezni. Bementem, jelentkeztem és fölvettek secc perc alatt.
- Elvégezted, jól végezted el?
Normálisan. Egyszer buktam meg összesen, mégpedig Szellőztetéstanból. (nevetek)

- Ami nagyon fontos.
Nekünk, bőrvegyészeknek nagyon fontos, mert olyan bűz van a bőrgyártásban és környékén, hogy azt egyszerűen ki sem lehet bírni. De én valahogy nagyon nem szerettem ezt a tantárgyat, és akkor azt mondta a Szellőzéstan tanára,
- ígérje meg maga nekem, hogy gépek közelébe míg él nem megy.
(nevet)
Szegény ember, ha megtudná, hogy én még gépkocsival is járok, valószínűleg forogna a sírjában.
- Te elég gyorsan jutottál el a bőrvegyészettől a Chinoin Gyógyszergyárba dolgozni.
Úgy történt, hogy amikor rájöttem arra, hogy nem szeretnék karriert csinálni abban a büdös bőrvegyészetben, meg ott olyan okos emberek vannak, akik egész nap kísérleteznek a laboratóriumokban, és én azt sem akartam csinálni. Abban az időben ott nekem ezerötszáz forint fizetést adtak.
- Ez volt mikor is?
Ezerkilencszázötvennyolcban. Akkor valaki azt mondta, hogy szükség van egy olyan emberre, akinek vegyészmérnöki diplomája van, oroszul tud, és ha leteszi a nyelvvizsgát, kap tizenöt százalék nyelvpótlékot. És akkor azt mondta Péter, hogy
- anyám, na akkor most ezt kellene csinálni.
És én fogtam magam és elmentem vizsgázni.
- Magyarból, nem?
Én oroszból mentem el vizsgázni, mert oroszból kellett a vizsga arról, hogy oroszul tudok. És akkor a vizsgáztató azt mondta, hogy miután én oroszul tanultam az egyetemen és orosz az anyanyelvem, hát ő engem magyarul fog vizsgáztatni. Vizsgáztatott hát engem magyarul és én levizsgáztam. Akkortól fogva tizenöt százalékkal kaptam többet, de mire eljutottam attól a pillanattól, hogy nekem azt a munkahelyet ott kell hagynom és el kell mennem a Külkereskedelmi Minisztériumba, előjött belőlem a félsz, hogyan is fogom ezt bejelenteni és elmondani, miért megyek el.