Teveszőr paplan

Nem tudott volna szétválasztani, de majdnem biztos, hogy össze tudott volna veszejteni bennünket. És akkor azt mondta a papa, hogy NEM, és amikor visszajött a Kolja a mosdóból, akkor tovább beszélgettünk, mert úgy gondotam, hogy a testvérem bízta meg Borist, hogy beszéljen velünk, hogy ennek a dolognak legyen megoldása, mert ő akkor frissen volt elválva a feleségétől és egyedül nem nagyon tudott élni. A Péter a nemleges válaszával elvágta ennek a témának bárminemű folytatását. A házigazdák, amikor mi már elmentünk, biztos elmondták a testvéremnek, hogy a Péter elzárkózott ettől a témától, erre a testvérem tücsköt-bogarat mondhatott rám. Na most ez volt, úgy emlékszem, ezerkilencszáznyolcvanhétben-nyolcvannyolcban, amikor Péterrel utoljára jártunk Moszkvában. Azóta ez a műsor szünetelt körülbelül kettőezerig. Azt hiszem kettőezeregyben a Kati és a Dóri fölvetette, hogy miért nem beszélünk a testvéremmel, így meg úgy. Én elmondtam nekik teljesen tisztán és becsületesen, hogy mit tudok én arról, hogyan alakult ki ez a helyzet. A testvérem egyszerűen neheztel rám, amiért nekem jól megy és nem tartom el őt. Mert egy örmény testvér szerint bizony ez lenne a feladatom. Ha el tudom tartani, akkor tartsam is el.
- De te ezt egyáltalán nem így gondolod.
Minden normális ember ezt nem így gondolja. Az utcán megy egy hajléktalan, attól én még nem tartom őt el.
- Annyi aprócska különbség van a hajléktalan és a Kolja között, hogy ő az édestestvéred.
De őneki van nyugdíja, van felesége és van három gyereke. Az egyik Amerikában él, a másik Kazahstanban él, a harmadik Norilskban él. Hát miért nem ővelük lép kapcsolatba, ha szüksége van arra, hogy segítsék őt? Miért nekem kellene eltartanom? A világ ugyan látott már olyat, hogy két testvér együtt él, de többnyire abban az esetben, ha egyikőjük sem rendelkezik családdal és úgy gondolják, hogy ne kelljen két lakást fenntartani, ezért inkább vesznek közösen egy két vagy három szobás lakást. Ily módon mindenki külön lakik és mégis együtt. A lánytestvér természetesen a női feladatokat látja el, míg a férfi a férfinek való munkákat végzi. Az egyik főz meg bevásárol, a másik meg az összes szöget beveri a falba, természetes, hogy így működik egyfajta munkamegosztás közöttük. De az hallatlan, hogy az egyik testvér majdnemhogy elsősorban azért dolgozik, hogy a másik testvér kényelmét biztosítsa és őt eltartsa, mert ez az elvárás.
- Értem. Te az életeddel meg vagy végül is elégedve?
Én, nagyon. Én egy nagyon megelégedett ember vagyok, de nagyon. Pozitív gondolkodású és nagyon elégedett ember vagyok.
- A testvéredet ilyen értelemben milyen embernek tudod?
Kolja egy keserű ember. És nagyon sok barátnőm is az.
- Tehát a te korosztályodban ilyen embert, mint amilyen te vagy, nem igazán találni.
Van egy, kettő. Az egyikőjük konkrétan olyan, mint én.
- A másik, akivel nem is olyan régen lettetek barátnők?
Ő eléggé normálisan gondolkodik, nagy műveltségű, széles látókörű, bár nálamnál jóval pesszimistább.
- És akit én is nagyon szeretek?
Egy kicsit pesszimistább beállítódottságú. Azt mondja például, hogyha most jönne a halál, ő nem tiltakozna ellene. Hát én se nagyon tudnám megakadályozni, hogy jöjjön, de ha most jönne, akkor borzasztóan bántana, szabályosan fel lennék miatta háborodva. Egy másik barátnőm viszont eléggé pozitív gondolkodású, de rettenetesen szerencsétlen nő. Ismét az egyik meg elég nagy szájú. Egy közel lakó barátnőm lelkivilágára, hangulatára pedig erőteljesen nyomja rá a nálánál jóval idősebb férjének gondolkodása, éppen aktuális hangulata, ami többnyire negatív.
- Van még egy akit én is jól ismerek és kedvelek az összes hibájával egyetemben.
Sajnos elégedetlen mindennel, pedig igazándiból nincs rá oka. Valahogy megszokta az élete folyamán, hogy a dolgokkal, ügyekkel kapcsolatban neki először a miért rossz, miért nem, miért problémás jut eszébe. Így aztán könnyen készít iz muhi elefanta, azaz légyből elefántot. (Szinte kivétel nélkül ismerem anyám összes magyar barátnőjét, beszéltünk telefonon, találkoztunk, volt valamilyen közös elintézni valónk. Van, amelyikkel együtt is utaztunk külföldre, van, amelyikkel színházba jártunk. Legyenek is bármilyenek, optimisták vagy pesszimistábbak, nyitottak vagy zárkózottabbak, intelligensek vagy kevésbé, csöndesebbek vagy szabad szájúak, én általában kedvelem, szeretem őket, mert anyám barátnői, s mint ilyenek szívesen beszélgetnek vele, töltenek vele hol maguknál, hol nála kis időt, esznek együtt, élvezik és szeretik anyám utolérhetetlen főztjét. Nekem ez bőven elég, hogy elfogadjam őket és rendszeresen érdeklődjem hogylétük felől. Most mégsem neveztem meg őket név szerint, mert véletlenül sem szerettem volna egyikőjüket sem megbántani. Anyám ahogy világosan látja a saját hibáit a gyerekeivel, unokáival együtt, úgy képes világos, nem bántó véleményalkotásra a többi emberrel szemben is, jelen esetben a barátnőivel kapcsolatban.)
- Ahhoz, hogy valaki olyan beállítottságú legyen, mint te, az örökölt géneken kívül az kell, hogy olyan anyukája legyen, mint Xenia és Ashabadban kell, hogy szülessen?
Legyen annyi esze, mint amennyi a te apukádnak volt. Péter fölfogta, hogy az ő családja nem egy jó család. Az apja egy dzsentri,
- a Szegő Andor.
igen, egy dzsentri, aki kártyázott. Az anyja egy szerencsétlen nő, aki nem tudott elviselni egy férfit sem, hiszen a másodikat is elüldözte a házból.
- Alt Albert volt a második.
Igen, az általunk nagyon szeretett Sári néni bátyja, a könyvügynök. Tehát a Péternek volt annyi esze, hogy fölfogta, hogy őneki nem szép a családja, ezért ő egy szép családot akart magának, amit meg is valósított.
- Értsd ez alatt, hogy legyen neki felesége, legyenek neki gyerekei…
egy, kettő, három, négy, öt, hat gyerek, amennyi sikerül.
- a feleségének a családja is legyen gazdagabb, illetve lélekben gazdag család?
Így van, így van.
- Mert az anyagiakat tekintve nem voltatok gazdagok. Te kaptál valamilyen esküvői ajándékot Xenia-tól?
Ágyneműt kaptam, kérlek szépen.
- Ez abból a bizonyos stafírungos, menyasszonyi ládából származott, amelyből a nagymamád mindig telerámolta a bőröndjeit, amikor nálatok vendégeskedett?
Nem, ez nem abban volt, hanem amikor férjhez mentem, akkor csináltatott anyám öt darab teveszőr paplant, vett nekünk gyönyörű szép ágyneműket, paplanhuzatokat, lepedőket.
- Te azóta vagy ennyire oda az ágyneműkért?
Én, nagyon. És akkor én idehoztam azt az öt darab teveszőr paplant, ami még most is ott van a telken, de azokkal már senki nem takarózik. A teveszőrnek megvan az a tulajdonsága, hogy tíz évenként meg kell újítani. A megújítás az úgy néz ki, hogy az ember szétszedi az egész paplant, aminek van belső része, anginja, és van a külső része. Szóval szétszedi az egészet, a gyapjút kimossa. Napon, ilyen napon, mint ahogy itt most süt, megszárítja és utána kártolja. Így, kézzel, ülve, hogy az egész olyan legyen, mint a pehely. Könnyű, finom, tiszta, selymes. Én ezt tudom, hogyan kell csinálni, csak az én kezem már nem engedelmeskedik. No most, az örmény asszonyok azok úgy tudták, hogy nem kézzel csinálták, hanem leültek a földre, maguk mellé vették egy paplannak a gyapját és akkor ilyen vékony pálcikákkal verték a gyapjút és a gyapjú, mint a pehely, olyan lett.
- Ezt nedves állapotban csinálták?
Nem, szárazan. A gyapjú olyan volt, mint a haja az embernek, amikor meg van mosva és tiszta selymes. Utána kimosták az angint és akkor lefektették az angint, bele tették a gyapjút egyenletesen. Mutatja. Körbe végig varrták kézzel, majd beljebb haladtak és ismét végig varrták négyszöges formában. És amikor készen volt, akkor be kellett tenni a selyem-vászon keverékből álló külső részbe. Tehát a selyem volt ugye a fölső rész, amely sárga volt vagy piros vagy zöld vagy kék, ki milyet szeretett. Az alsó ugyanannak a színnek a megfelelője, tehát ha kék volt a selyem, akkor kék vászonnal. Ezt már csak pár helyen kellett megvarrni, nem végig. És akkor utána ezt a paplant tették bele a paplanhuzatba. Joggal feltételezhetjük, hogy mindezek után ez a paplan  tíz évig megmaradt paplannak.
- Akkor tehát ágyneműt kaptál elsősorban.
Úgy van, és ahogy láthatod, nemi is akármilyent.
- Kaptál gyűrűt is? Jegygyűrűt vagy kísérő gyűrűt?