Fialával, Fialáról

Ez a levélváltás nem jött volna létre, ha egymástól függetlenül mi ketten, az idegen és én nem mentünk volna el Fiala János új könyvének, a Kuss-nak közönségbemutatójára. Nem számítottam rá, ill. más Fiala-happeningekre visszaemlékezve, igenis kellett volna arra gondolnom, hogy ennyien lesznek. Választhattunk a Tiborral, hogy a termen kívül a lépcsőről hallgatjuk-e meg az interjút, vagy magunkat átvágva a tömegen valahol a pódium környékéről. Fialával szemben, egy ablakmélyedés mellett húzhattam meg magam úgy, hogy a mélyedésben félig ülő, félig álló férfi tanácsára a földre tettem a kabátomat helyspórolás végett. Mihelyst megtaláltam szűk helyemet egy fantasztikus kilátással, el is kezdődött a beszélgetés Szili Nóra és Fiala János között. Az ablakmélyedésben mellettem álló férfi, szinte előre találta ki Fiala válaszait, u.i. sokszor gyorsabban válaszolt a riporternő kérdéseire. Lehettek volna ezek a kommentárok zavaróak, a plusz hang idegesítő, mégsem éreztem ezt, annyira egyezett mind az, amit mondott a pár perccel később érkező Fiala-válaszokkal. Érdekes volt az interjú már önmagában is, ám ezekkel a hangalámondásokkal még izgalmasabb lett. Ennek az estnek a lenyomata áll össze a magam számára is hirtelen, váratlan levelezéssel Győzővel.

Kedves Győző!
Tegnap egymás mellett álltunk Fiala János könyvbemutatóján, melynek alkalmával Szili Nóra beszélgetett vele. Ön úgy hallgatta Fiala válaszait, hogy számtalanszor megelőzte a maga feltételezéseivel, amelyeket azok hallottak csupán, akik az Ön közvetlen közelében álltak, így én leginkább. Egyszerűen elvarázsolt, elképesztett, mennyire egy húron pendültek az Ön gondolatai, válaszai a pár másodperccel később a Fiala által megfogalmazottakéval. Hogy ennyire ismerné Fialát, világát, gondolkodásmódját, reakcióit, ez nekem fantasztikus volt. Magamban azt hittem, hogy hosszú évek Fiala-hallgatása, olvasása, megnyilvánulásainak személyes átélése nyomán én is eljutottam ide, de nem, messze nem, én még csak ráérzek a válaszokra, meg arra, hogy a válaszaiban nem csalódom. Így sem könnyű egy ennyire öntörvényű palival tartani a lépést, de legalábbis mérföldekre nem lemaradva. Az Ön rezonanciája viszont sokkal mélyebb szimbiózist mutatott nekem a tegnapi mintegy másfél órában. A napnak abban a szakában, amikor sokan fordulhattak vissza, vagy el sem indultak, tekintettel az estére, a hidegre, a sötétre, az á nem, minek a fáradságot. Nekem négy barátom nem jött el valami hasonló okok miatt. Akkor pedig igazán nem tudhatják, hogy milyen különleges nyilatkozóról, sajátságos hangulatról, megismételhetetlen estéről maradtak le. Hogy mindez létrejöjjön, ahhoz szükséges egy válaszolni, bizonyos fokig megnyílni kész Fiala, egy olyan kaliberű riporter, mint Szili Nóra, egy csillárokon is lógó közönség, amely egyszerre rezdül riporterrel és alanyával. Ki kell emelnem és szívesen teszem, hogy Szili Nóra méltó társa volt az örökké igényes, kiszámíthatatlan, szellemi eszmefuttatásokkal túlzsúfolt Fialának. Szili jónak tartott, Fiala által is megengedett (elfogadott) kérdéseit, Fiala mintegy kinyitotta, válaszában az egyik asszociáról ugrott a másikra, hogy többszörös kitérőnek látszó kanyar után bravúrosan térjen vissza az eredeti kérdésre és a tényszerű válaszra. Nem is tudom, hogy tudja-e ezt valaki, ezt a dupla, tripla, quatro-stb-kanyart a gondolkodásban, a nyakatekert gazdagságot a fogalmazásban a Fialán kívül? Többek között ezért hallgatom, mindez nem is elég, ezért megyek el estjeire, mennék el akár az Évértékelőjére, ahol neki mindig is egy kicsit kisebb szerep jutott.

Bírom Fialát úgy, ahogy van, az összes úgymond hülyeségével, akkor is, amikor l'art pour l'art kiabálok a rádióval, mert betelefonálni nem, vagy csak nagyon ritkán merek.
Nem is tudom, miért írtam meg ezt Önnek, a számomra ismeretlennek, mely tény csalóka lehet, amikor ott vagyunk egy mindkettőnket érdeklő, lebilincselő, megérintő happeningen. Ki szerettem volna fejezni, hogy mennyire nagyra értékeltem tegnapi együtt-dobbanását Fialával. A nekem adott névjegykártyája ezt lehetővé tette. Ahogy azt is, hogy megkérjem arra, hogy küldjön számomra fényképeket az ott készítettekből, amelyeket ezúton előre is megköszönök.
Tiszteletteljes üdvözlettel:
Szegő Anna

Kedves Anna,
most csak képeket küldök.
(Sajnos nem túl élesek!)
Még jelentkezek részletesebben. :-)
Napi Győző

Kedves Győző!
Hálásan köszönöm a fényképeket, melyek élvezhetőek.
Ha megengedi, beleteszem valamelyiküket (esetleg kettőt is) az Önnek írt levelemmel együtt a blogomba. Az Ön majdani válasza is helyet kaphatna - engedélyével - a blogban, az Araratban, mintegy egymással felelgetve, egymásra válaszolva, egy apró levélváltás erejéig. Örülnék, ha félig ismeretlenül viszonylag gyorsan, még az esemény kályhamelegében válaszolna.
Köszönöm szépen közreműködését.
Tiszteletteljes üdvözlettel:
Szegő Anna

Kedves Anna,
én, levelezésünkből is láthatóan, bagoly vagyok.
Most csak annyit, hogy használja a képeket nyugodtan.
Este még jelentkezek!
Napi Győző :-)

Még valami.
A Kuss!ról írtam egy reflexiót, amit Fiala fel is olvasott egyik reggel. (Igaz, erre emlékszem.) Annak egy kicsit stilizált változatát mellékelem szíves felhasználásra. (A következő bejegyzésben lesz majd olvasható.)
(A blogolásra nekem mostanában nincs időm, inkább csak úgy írok!)
Napi Győző