Dean Brisbane-ből - Karácsony és környéke

Végre elérkezett a karácsony. Igaz, én nem nagyon várom és félek is tőle. Viszont egyelőre jól bírom. A városban megduplázódott a tömeg és mindenki nagy pakkokkal rohangál, jókedvűen…. Gyalogosan, vagy ha kocsival mentünk nem tapasztaltam semmiféle türelmetlenséget, vitatkozást, veszekedést. Ne ugorjak ekkorát, lássuk mi történt az utolsó bejegyzés óta.
Az IELTS vizsgám után kértem egy személyes találkozót a Mónikától (Bevándorlási Ügynök) és a városban találkoztunk. Megbeszéltük, mi a következő lépés. Mónika elmondta, hogy a leg fontosabb a szponzorkeresés és lehet, hogy tud segíteni. Kaptam tőle pár cégnek a telefonszámát, akiket érdemes lenne hívni. Nagyon kedves és segítőkész volt. A szakmahonosíttatással kapcsolatosan abban maradtunk, hogy azzal még várunk, legyen első a cégkeresés. Az első telefonszám a Forgács Ltd. ( www.forgacs.com.au ) volt, régebben küldtem már önéletrajzot nekik, de mint megtudtam, naponta 20-30 érkezik, és nem nagyon figyelik. A cég hajóépítéssel és javítással foglalkozik, több telephellyel rendelkezik az országban. Beszéltem a cégvezetővel, aki nem ígért sokat mivel az én szakmám nem szükséges a cégnek (elektroműszerész) viszont ígérte, hogy visszaszól… (!?!) Az autómosóban mosom a kocsikat, egyszer csak csörög a mobilom, és egy úriember a Brisbane telephelyről hív, hogy mikor tudunk beszélni. Az örömtől alig bírtam válaszolni. Megbeszéltünk egy időpontot. Mondanom sem kell, aludni sem tudtam. Másnap kilenc órára kellett mennem a céghez interjúra. Nagyon kedvesen bemutatták a céget, utána elbeszélgettünk. Meglepetésemre a Mónikától már mindent tudtak rólam, és elég sok papírom már ott is volt. A legkellemesebb kérdés az volt, mikor megkérdezték: MIKOR TUDOK KEZDENI ?!!! Azonnal, ha lehetne, ezt mondtam. Rögtön lekísértek egy munkavédelmi oktatásra, ahol egy kedves hölgy elmagyarázott mindent, majd egy rövid teszt írásával zártuk. Ami furcsa, hogy itt Ausztráliában nagyon ritka az a cég, aki felszerelést ad a dolgozóinak, így a munkaruhától az utolsó csavarhúzóig mindent saját magam kell, hogy beszerezzek. A munkavédelmis hölgy adott egy címet, ahol ruhát tudok venni, és még aznap be is vásároltam. Hosszú ujjú ing, hosszúnadrág, kesztyű, szemüveg meg sisak kötelező (35 FOK!!!). Szerszámokat nehezebben találtam, mert speciálisabbra van szükségem, mint amit a barkácsboltokban kapni. Sydneyből sikerült rendelnem, ami 3 nap alatt meg is érkezett.
Első nap izgulva érkeztem. A portás papírján még nem szerepeltem, de látogatói kártyával beengedett. A cég a lakásomtól 45 perc biciklivel és Citycat-tel (vízibusz) Otthonról letekerek 5 perc alatt az állomásra, aztán felszállok a Citycat-re, amivel fél óra utazás, majd újra 10 perc tekerés. Kellemes az utazás, eddig szerencsém volt, mindig jó idő volt. A cégen belül megmutatták a csapatot akikkel dolgozni fogok. 3 srác és egy lány (egy lány mint villanyszerelő !!!!) A munkájuk lényege minden ami árammal működik, ők javítják és mikor beérkezik egy hajó javításra Ők biztosítják a hajón az áramellátást a hegesztőknek, festőknek, szerelőknek. Nagy hajótest esetén akár 3-400 ember is dolgozhat rajta. Az első napom eltelt, igaz fogytam 5 kilót, úgy izzadtam így beöltözve, de sebaj! A fizetésemet nem szeretném megírni. Természetesen akit érdekel, külön megmondom nem titok, de annyit mondhatok hogy Magyarországi viszonylatban NAGYON SOK !!!!
Jelenleg ismerkedem a munkával, és amit a villanyszerelők nem tudnak megjavítani - ami inkább elektronikai - azt nekem passzolják. A csapat nagyon rendes, de mind igazi ausztrál. Igaz, van köztük egy magyar, de ő gyerekként került ki, így inkább angolul beszél. Az ünnepekre leálltunk, január 3-án kezdünk újra. Természetesen csak 20 órát dolgozom, mert a tanuló vízum csak ennyit enged. Általában hétfő és kedd egész nap, pénteken pedig 4 órát. Szerda és csütörtök iskola. Az utolsó napon megkérdeztem a vezetőt, hogy esetleg a szponzorálásban tudnak-e segíteni és azt ígérte, hogy IGEN !! de, csak januárban. Szép karácsonyi ajándékot kaptam, és nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki egy kicsit is segített ebben. (én is… J) Most 1 perc reklám: A StudyGo csapatának nagyon köszönöm! Örülök, hogy - azon a pénteki napon - hallgattunk a Krisztára, és itt tartunk… és persze rajtuk keresztül a Mónikának, akinek a segítsége nélkül sehol sem lennék, nagyon köszönöm.
Sajnos az iskola most lett nagyon nehéz, mert szinte csak beülök és végighallgatom az órákat. Ha sikerül a szponzorálás akkor nem fejezem be, így most csak időt töltök ott. Azért nem tudnám elvégezni, mert a szponzor vízum után már minden nap kell dolgoznom, így nem tudnék iskolába járni. Sok a házi feladat, mindig kések vele, egyik nap rám is szólt a tanár, hogy nem fogja elfogadni. A csapat szinte teljesen kicserélődött.
A mosóba még lejárok besegíteni és jókat dumálok a főnökkel, aki nagyon drukkol, hogy sikerüljön a tervünk. Sok kis munkát ad, szivattyújavítás, itt fúrni, ott csavarni.

Lezárul egy korszak, mert egyik jó barátom most indult haza, és mielőtt elmegy kérte, hogy tartsak vele egy utazásra a Nagy korallzátony déli részére. (vááááá, én is mennék!) Ez kb. 600km–re van Brisbane-től. Átgondoltam és úgy voltam vele,miért ne? Pénteken indultunk 7 órakor egy kis mini busszal a városból. A buszon a társaság vegyes volt. Sok ázsiai, lengyel, és mi. Hat órás út után megérkeztünk Agnes Waters-be. Gyönyörű hely!!A szállás Backpackers volt (hátizsákos, turista jellegű) nagyon egyszerű, emeletes ágyakkal, de szép, tiszta. Másnap reggel egy 1770 nevű faluból indult a hajó, ami kivitt minket egy szigetre: Lady Musgrove Island. A hajón kb. 80 emberrel indultunk a 2 órás útnak. Kicsit fújt a szél és ez azt, jelentette, hogy mikor kiértünk a nyílt vízre, beindult a legkeményebb hullámvasút. Ilyen élményben még nem volt részem, a hajó úgy repült, mint egy papírhajó. Folyamatosan osztották ki a zacskókat az embereknek, akik igénybe is vették őket. Végre megérkeztünk a szigetre, amit nem tudok leírni milyen gyönyörű volt, csak annyit róla, hogy a könnyeim kicsordultak a gyönyörtől. A hajó egy mesterséges stégre kötött ki és mindenki kiszállhatott rá. A stégről pedig indultak a különböző programok, mint pl. a szigettúra, vagy üveg padlózatú kishajóval végig a zátonyon, vagy mélybúvárkodás, vagy csak a felszínen búvárkodni… Én az utóbbit választottam, lélegzetelállító volt. 

Mikor beléptem a vízbe, akkor etették meg a halakat és olyan nagy halak is érkeztek,hogy a bátorságom is elszállt… Az egyik szervező szólt, hogy nyugodtan, bátran mehetek…. A kép, ami elém tárult, az valami csoda volt. A Némo című mesefilm a legjobb hasonlat (igaz,az is itt játszódik). Olyan színpompa és gyönyörű halak voltak, hogy nem hittem, hogy ilyenek valóban léteznek. Úszhattam teknőccel,volt aki cápát is látott, természetesen ez nem a nagy fehér cápa, ezek kisebbek kb. 1 méteresek. Én hála istennek nem láttam egyet sem. A sziget pici volt, szinte körbesétálható, szintén maga csoda. Az egész kirándulás rendkívül jól szervezett volt, minden jól működött, rengeteg szervező volt a hajón, az úszókra külön ember figyelt. A hajón kaptunk ebédet, kávét, üdítőket. Mint minden, ennek is vége lett. Hazafelé útközben más érdekességeket (kígyófarm, rumgyár) is meglátogattunk, majd harmadik nap este már ismét Brisbane –ben voltunk. Sajnos a fényképezőgépem lemerült, a barátom pedig otthon felejtette, ezért nem tudok sok képet feltenni az útról, majd, ha szerzek másoktól, pótolom.

Laci haverom december 20-án indult haza, a házaspár ( Gabi és Zoli) akinél lakott, felajánlotta, hogy költözzek a helyére.  A lakás nagyon szép. Egy kis szoba, saját fürdővel és WC-vel. A kertben szép medence. Képeket majd küldök.A bérleti díj még olcsóbb, mint ahol jelenleg lakom. Szóval ismét költözés, igaz, még lett volna egy hetem a régi helyemen - amit kifizettem - de sebaj. Karácsonyra már ott szerettem volna lenni. Pakolás közben rájöttem, hogy csak 4 hónapja vagyok itt, és mennyi cuccom van ahhoz képest, hogy csak egy bőrönddel érkeztem. Az IKEA-ban vettem egy szép íróasztalt, majd egy nap kemény takarítás után berendeztem és elfoglaltam az új helyemet. Egyelőre nagyon jól érzem magam, kicsit családiasabb a légkör. A karácsonyi készülődés nagy volt. Még 21-én dolgoztam, aztán együtt elmentünk bevásárolni. Találtunk egy szerb boltot, ahol darált mákot és finom száraz kolbászt is kaptunk. Rengeteg húst vettünk és persze az ital sem maradhatott ki. Ma december 24. van. Az ébredés után egy jót reggeliztünk, majd nekiláttunk főzni. A süti már előzőnap elkészült. Gabi beiglije nagyon finom.
Sorba kapom a jókívánságokat és itt szeretném viszont kívánni mindenkinek.
NAGYON KELLEMES KARÁCSONYT, ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET MINDEN ISMERŐSÖMNEK, BARÁTOMNAK!
A családdal a skype segítségével együtt lehettünk, és szinte ott voltam velük. Remélem, jövőre együtt leszünk. Holnap, úgy döntöttem, hogy egy jót medencézek és csak pihenés lesz.
Kedves magyar barátaim és ismerőseim! Remélem mindenki nagyon sok ajándékot kapott, és boldogságban töltötte az ünnepeket! Én is köszönöm, mert a fa alatt volt nekem is otthonról kis csomag.
Januárban ismét jelenkezem.
Megfogadtam, hogy egy kicsit fogyókúrázom és visszafogom magam a költekezésben (nehéz lesz).
Ismét hazamegy egy magyar srác, mert elege lett, nem tudott munkát találni és a párja otthon rosszalkodik, így félúton feladta. Sokan másra számítanak, és nem azt találják. Én sokkal rosszabbat vártam, (lásd: sok légy!!, ugye Kriszta?) viszont megérkeztem a paradicsomba. Ha valaki imádja a természetet és szeret kirándulni, ennél jobb helyet nem tudok elképzelni. A másik pozitívum: ha dolgozol, az állam élni hagy…
Remélem januárban minden úgy alakul, ahogy tervezzük, és akkor van remény, hogy márciusban már együtt lehetünk.
Tudósítás: Dean Brisbane-ből