Azt mondják, szerencsés nap. Nem éreztem semmit. Ki sem mentem a lakásból, nyitott ablakon keresztül bámultam a napfényt, örültem neki. Megfordult a fejemben, hogy kint kellene lennem, napsütötte helyre kellene állnom ahhoz, hogy érezzem a nap erejét azon a napon, amelyen a dátumban kis kivétellel minden egyes. Szerencsét hoz, állítják. Nem tudom, lehet. Ezt gondolhatta a Miklós is, aki ezen a napon adta tudtul nem a tizenegyedik, hanem az ötödik unokájának megszületését. Ez a két páratlan szám - 11 és 5 - biztos kivételes boldogságot hordoz. Kívántam gyereknek, szülőknek, nagyszülőknek egészséget, boldogságot. Mindig ezt szoktam kívánni. Nem nagyon variálom, végső soron ezt tekintem a legfontosabbnak, amikor valakinek gratulálok vagy felköszöntök. A Szilvi is ugyanezt gondolhatta erről a varázslatos napról, amikor erre hirdette meg Vácott a ContiTech-es munkahelyi találkozót. Szerencsés lesz és emlékezetes. Már majdnem egy órája megy és legalább két órája fog zajlani, mire kiérünk egy volt kollégámmal, az Imivel.
Folytatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése