Még több nagymamák, unokák

Sokat nem.
- Én úgy gondolom, hogy az én példám, ahogy veled viselkedem, ami persze teljesen önkéntelen, nem egy muszáj-viszony, hát ez nem ment át nálam a gyerekeknél.
Ez egy másik téma, nem tartozik ide a bloghoz és nem is az én feladatom erre magyarázatot keresni.
- És hogy nem ment át ide, nem öröklődött, az mégis annyiban tartozik a dologhoz, hogy nem mentődött át az unoka-nagyszülő viszonyba sem.
Ezért mondtam én, hogy a nagyszülőknek az unokák felé irányuló szeretete nem feltétel nélküli.
- Neked a szíved vérzik?
Igen. Legelsősorban a gyerekeim miatt. És másodsorban amiatt, hogy az unokák távol kerültek tőlem. De mindenek előtt a gyerekeim miatt.
- Az, hogy távol kerültek, magát ezt a tényt egy cselekedethez, időponthoz lehet kapcsolni, hogy miért és hogyan történt? Vagy most éppen ilyen a világ?
Nem csak a világ ilyen.
- Nincs idejük, az embereknek nincs idejük egymásra?
Érzelem mentesek.
- Pedig együtt sírunk egy érzelmes film végén.
Te meg én.
- Lehet, hogy a gyerekek is.
Nem vagyok benne biztos.
- Ha ápoljuk a hitet, nagyobb figyelemmel fordulunk a hit felé, a hit ugye arról is szól, hogy az ember felé fordulunk elsősorban oda, a szenvedéseit empátiával éljük meg és megpróbálunk rajta segíteni. Ebbe hogy nem fér bele egy unkoka-nagymama-kapcsolat?
Aki hisz, akinek igazi a hite, az magyarázza meg ezt. Nekem nem kell mit magyarázni, mert én továbbra is nyitott szívvel, nyitott ésszel, nyitott ajtóval vagyok a gyerekek és az unokák iránt. Aki nem így viszonyul, az magyarázza meg ezt a kérdést, nem én. Nem rám tartozik. Annak idején is voltak körülmények, és érdekes módon ki tudtuk azokat a körülményeket kapcsolni. És a szeretet a három gyerekem között olyan erős, olyan mérvű, - és én pillanatnyilag úgy látom -, hogy elszakíthatatlan.
- És ez mindig a bajban derül ki, ismerszik meg. Most amikor úgy néz ki, hogy körülbelül minden rendben van, csöndes, nyugodt időszak van, amit persze bizonyos időközönként – jól tudjuk -, tragédia szakít meg.
Mindegy, a családban úgy működött eddig, hogy akinek szüksége volt segítségre, azt mindig a másik segítette. Ez eddig így volt. Hogy mi és hogy lesz azután a következő generációban, azt nem tudom. De azt tudom, hogy körülmények akkor is voltak, amikor mi neveltük a gyerekeinket és akkor sikerült ezeknek a körülményeknek a hatását a minimálisra csökkenteni.
- Nyugodtabb volt akkor a helyzet? Nem volt akkora stressz? Nem volt akkora hajsza a pénz után például?