2011. március 11., péntek

Mackó nagy napja

Nagy nap ez a mai. Akár ünnepli Mackó, akár nem: ma van a születésnapja. Sok boldogságot, jó egészséget kívánok neked, Mackóm. És legyen ez a nap egy kicsit más, mint a többi. A születésnapokból pedig legyen még legalább ugyanennyi, de az sem baj, ha több.
Az időjárás kitett magáért, tudom, éppen olyan, amilyennek Mackó a márciust szereti. Süssön a nap - süt, legyen minél több plusz - most 15 C-ot mutat a hőmérő higanyszála, legyen felhőtlen az ég - úgy látom, hogy az égen felhőnek nyoma sincs. Születésnapos hát az idő. Micimackó is örülne az ilyen időnek, könnyebb ilyenkor ugyanis méz után néznie, no meg a barátait, köztük Malackával meg Fülessel, meglátogatni.
Mackó is ilyenkor már-már hagyományosan moziba megy egy bizonyos barátnőjével. A filmet és a helyet ez a bizonyos, nem mondom meg, kicsoda, barátnő választja ki, ez a nagy meglepetés. Ennél már csak az a még nagyobb meglepetés, hogy tetszik-e neki a film. Mackónak általában minden film tetszeni szokott, az is, amelyik nem. Az ilyen csak először nem tetszik neki, de aztán, aztán, minél többet gondolkozik felőle, annál biztosabban tűnik úgy neki, mintha inkább tetszene, mint nem. Ilyen volt a Hervadó virágok című film, amelyet már a neve hallatán hagyni kellett volna inkább, mint megnézni. De hát Jim Jarmusch nagy rendező, nem szokott rosszakat csinálni, ugye?... Minden rendezőnek lehetnek nehéz napjai, hetei és hónapjai, na akkor születhetett ez a Hervadó izé-bizé, úgy biza. Most, ha Mackó visszagondol, akkor a Hervadó akármi nem is volt olyan rossz, és a Fräulein Milla's Gespür für Schnee (Hó hatalma) sem, amit egy német este késői órájában nézett meg azzal a bizonyos barátnőjével. Ezen már csak nyeríteni tudnak, amikor beszélnek róla. Pedig egy filmnek már a címe is árulkodó bír lenni. Egyáltalán hogy hívhatnak egy filmet így németül: Milla hölgy érzése a hó iránt - hogy szó szerinti fordításban tegyem közzé. A magyar verzió már puhít ezen egyet, megpróbálkozik a film szimpatikusabb tálalásával, de mindez édeskevésnek bizonyulhatott annak, aki ennek ellenére megnézte a filmet.
Végülis mindegy, a mozi sötétjében jól lehet  aludni, miután az ember elfogyasztotta a pattogatott kukoricáját és lehajtotta a fél liter Coláját, meleg van, nem esik az eső az ember nyakába, és az is nagy előny, hogy az üres moziban senkit nem zavar a horkolás.
Mackó bizonyos barátnője nagyon reméli, hogy a mai film a inkább a jobbak közé sorolódik, mint nem...
Persze megint a Művészbe mentünk. Azt a filmet nézzük meg, amely a Művész kínálatában szerepel. Semmi előzetes megerősítés, senki pozitív élménye nem segítette a filmválasztást. A Művészben - a kevés box office filmet kivéve - rétegfilmek, kis népek ismeretlen nagy filmjei futnak. Mackó elég jól bírja ezeket, sőt azt is mondhatni, kifejezetten hálás értük, hiszen ilyen filmeket sohasem látna, nincs senki, aki ráirányítaná figyelmét. A Nem beszélek zöldségeket francia film Gerard Depardieu-vel az abszolút főszerepben tüneményes egy film, meg is értem a színész ragaszkodását a szerephez. Amolyan francia Forrest Gump - állítja a beharangozó reklámtábla. Szerintem csak utánérzet.
Folytatom még, ha lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése