Lángos

Úgy volt, hogy mivel szépen süt a nap, tavasziasan meleg van, kimegyünk a Duna-partra, ott is a kedvenc helyünkre, a Rozgonyi Piroska utcánál kikötött hajó környékére.
Ez a part persze már rég nem az a part, amire abból az időből emlékezem, amikor a gyerekeim jártak ide Cserháti Laci bácsi evezős óráira. Akkoriban szebb, ütöttebb-kopottabb csónakházak értek egymásba, kisebb kifőzdékkel megszakítva. Szürkés, barnás, fehéres volt ez a Duna-part, egyszerű volt és a miénk. Ezt érezte legalábbis a sportoló, a kedvtelésből mozgó, és az arra sétáló. Akkor még a Rozgonyi Piroska utca és a Duna-part által határolt saroktelken a Népszava Üdülője terült el, ahol a nagymamámmal, Annelevel és testvérével, Elzával üdültünk gyerekkorunkban két-három héten át Kati húgommal egyetemben. Sportos, aktív üdülés volt ez: fociztunk, labdáztunk, a medencében pancsoltunk, rohangáltunk, bújócskáztunk, idegen gyerekekkel barátkoztunk. Ebédelni a parton kicsit följebb található Önkibe jártunk, érdekes, ez az Étterem mind a mai napig szinte változatlanul működik. A Népszava Üdülőnek azóta persze nyoma sincs, semmi sem emlékeztet rá az újonnan megépült lakóparkból. Gyönyörű szép házak, világos lakások széles erkélyekkel, melyeknek mindegyike a Duna felé igyekszik nézni, fordulni, kilátást biztosítani.
Holnap lesz a házassági évfordulónk. Számlálás nélkül is tekintélyes a dátum, elég, ha a legnagyobb fiúnkra, Danira nézünk, aki korával önkéntelenül is emlékeztet rá. Gondoltam, eszünk egy sima, sós, fokhagymás lángost, melyre majd az otthonról hozott ásványvízzel koccintunk. A hajónál éppen bővítik a vendéglátóipari egységet, a lángos felirat 290 Ft/db árral még a múlt évről árválkodik. A Petangue, de a Squash környékén lévő egyik étterem, büfé sem süt még lángost, tekintettel a szezonkezdetre, a sűrűnek tűnő, azonban még ad hoc tömegre. Pedig igencsak sokan bicikliznek, játszanak gyermekeikkel, járnak-kelnek, sétálnak. Lángost ugyan nem ettünk, sétáltunk viszont egy jót, meg beszélgettünk és betudtuk mindezt a holnapi ünnepnek?, megemlékezésnek?, egy dátumnak?, nem is tudom. Egy olyan napnak, amely azért mégis más, mint a többi, nagyon más.
Éppen ugyanezen a holnapi napon ünnepli Somi barátnőm a születésnapját. Innen és ma, egy nappal előtte kívánok neki jó egészséget, sok boldogságot,vágyainak beteljesülését, és a maihoz hasonlóan napfényes napot. És még azt kívánom neki, hogy maradjon meg olyannak, amilyen most, mert ő éppen úgy van jól, ahogy van.
Lángos pedig lesz, mégpedig házi. Kicsit várni kell rá. Kati készíti közelgő születésnapomra. A Nagy család is kap belőle.