Meséltük anyámnak a Zsuzsával a legutóbbi közös utunkról a Börzsönyben, amiből az utolsó utáni pillanatban hátrált ki anyám gyomorrontásra hivatkozva és tényleg, hogy egy Nagybörzsöny nevezetű községben találtunk rá a Lekvár-Lak romantikás nevet viselő boltra, ahol ha nem kapsz meg valamilyen lekvárt, az nincs is. Nem is vállalkozom a fajták felsorolására, több fejnyi fantázia is kevés volna arra, hogy mindazt a lekvárféleséget kiagyaljuk, amit ott lekváros üvegtartalmak képében megvalósítottak.
Gyanítom, hogy anyám szerint a világ, ha túl lekváros, akkor az mégsem olyan édes, hiába annyira gyümölcsös. Ma éppen szamócás, vásárolt lekvár ötven százalékos gyümölcstartalommal. A legjobb étel is nyűggé válik, ha kizárólag csak azt eheted.
A húgomnak ez az anyámra vonatkozó előírása, intelme, gyanítom, hogy a pesterzsébeti, a kőbányai idős betegei körében évek óta megtapasztalt tudásából ered. Józsi bácsi azért érte meg a kilencvenhetedik életévét, mert napi étrendjében szerepelt a selyemcukorka, amit imádott és képes volt napi szinten egy egész zacskóval is elfogyasztani. Irma néni meg azért örülhetett százkettedik évének, mert a húslevesbe két-három evőkanál cukrot kevert, úgy ette. Pista bácsi nem mulasztott el hetente legalább egyszer dödölét enni, túl is volt a kilencvenen.
Amyámnak ez a húsleves és lekváros kenyér étrendje éppen a fenti - ezek szerint jól bevált, az örökélethez, de legalábbis a magas életkorhoz közelítő - javaslatokhoz hasonlatos.
Igen ám, de anyámnak, az örökösen kíváncsi, a megszokottnál sosem leragadó, a megújulásra képes anyámat ismerve, ez az örökös lekvárosdi szép lassan kikezdi a türelmét, kicsit ideges lesz, tör-zúz, és a lekvárok a padlón hamarabb végzik, mint ő az életével fogja abban az öt percben, ami szerinte neki még hátra van. Azért ez megnyugtató.
Gyanítom, hogy anyám szerint a világ, ha túl lekváros, akkor az mégsem olyan édes, hiába annyira gyümölcsös. Ma éppen szamócás, vásárolt lekvár ötven százalékos gyümölcstartalommal. A legjobb étel is nyűggé válik, ha kizárólag csak azt eheted.
A húgomnak ez az anyámra vonatkozó előírása, intelme, gyanítom, hogy a pesterzsébeti, a kőbányai idős betegei körében évek óta megtapasztalt tudásából ered. Józsi bácsi azért érte meg a kilencvenhetedik életévét, mert napi étrendjében szerepelt a selyemcukorka, amit imádott és képes volt napi szinten egy egész zacskóval is elfogyasztani. Irma néni meg azért örülhetett százkettedik évének, mert a húslevesbe két-három evőkanál cukrot kevert, úgy ette. Pista bácsi nem mulasztott el hetente legalább egyszer dödölét enni, túl is volt a kilencvenen.
Amyámnak ez a húsleves és lekváros kenyér étrendje éppen a fenti - ezek szerint jól bevált, az örökélethez, de legalábbis a magas életkorhoz közelítő - javaslatokhoz hasonlatos.
Igen ám, de anyámnak, az örökösen kíváncsi, a megszokottnál sosem leragadó, a megújulásra képes anyámat ismerve, ez az örökös lekvárosdi szép lassan kikezdi a türelmét, kicsit ideges lesz, tör-zúz, és a lekvárok a padlón hamarabb végzik, mint ő az életével fogja abban az öt percben, ami szerinte neki még hátra van. Azért ez megnyugtató.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése