Anikó búbos bankája

Anikó mai ételéről nekem a búbos banka jutott az eszembe. A nevében illett hozzá, a megjelenésében is. Hogy az ízében-e, azt nem tudom, hiszen búbos bankát még soha nem tettem, attól tartok, nem is fogok. A búbos banka kicsit nagyobb, mint a rigó, alakilag hajaz rá, de nem a haja, ill. a feje búbján a tollbóbitája - hű, de kiműveltek vagyunk -, amely jellegzetesen az ég felé mereszkedik, amikor idegesebb állapotban van, felajzott, valami zavarja köreit, fontos harapni valót fogott be szemeivel, és semmiképp sem akarja elvéteni a lépést, ugrást, odakapást. Aranybarna a színe, kivéve a farki tollazatát, amely fekete- fehér sávos.
Anikó búbos bankája, jobban mondva búbos sertésszelete emlékeztetett a búbos banka színeire, ég felé meredező tollbóbitájára. A barnára sült hússal egybe fonódott a kicsit világosabb barna tölteléke, amelyben májat, petrezselymet véltem, gondolom, sok egyéb más mellett fölfedezni. A hús és a tölteléke éppen olyan szerves egységet alkotott, mint a banka és az ő búbja. Anikó újabb újítása a búbos bankával, ill. búbos sertésszeletével osztatlan sikert aratott körünkben a Klárival. Anikó nem láthatta elismerő pillantásainkat, elégedett összenézéseinket, cuppogásainkat sem hallhatta, mert azokat mi sem, és azt sem láthatta, amint mind az összes húsz ujjunkat megnyaljuk a főétel elfogyasztása után.
Búbos bankája az Anikónak, miután megettük, kis ejtőzést kívánt, amikor is megelégedetten, a világgal tökéletesen kiegyezve dőltünk hátra a hátra dőlésre nem éppen alkalmas barna színű ívelt székben. Mindenesetre arra elegendőnek bizonyult a rövid pihenő idő, hogy a cég kertjébe berepüljön egy gyönyörű aranybarna madár fölálló tollbóbitával a fején, valamint fekete-fehér szárnyszínekkel. Nézd, kiáltottam fel, búbos banka! Éppen mint Anikó búbos sertésszelete. Gyönyörű, Isten madara, étele és isteni finom!

"A búbos banka védett madárfaj, természetvédelmi értéke: 50 000Ft Magyarországon márciustól-szeptemberig tartózkodik, rendszeres fészkelő. Afrika középső részén telel. A nyílt állományú, rétekkel, legelőkkel szomszédos öreg erdők lakója, ahol a fészkeléshez odvas fákat talál. Megjelenik az emberek közelében is.
Rigónál nagyobb, tarka tollruhájú madár. Fején jellegzetes, sugarasan felmereszthető tollbóbitát visel, amely nyugalmi állapotban a tarkóra simul. A felnőtt egyedek feje, nyaka és egész alsóteste világos rozsdás sárga. A hát és a szárnyak feketék, sűrű fehér harántsávozással. A farok fekete. A farok tollak közepén széles fehér harántsáv húzódik. A bóbita tollai rozsdavörösek, az első 4–5 toll vége fekete, a leghosszabb tollak vége fehér-fekete. A fiatalok elmosódottabb, halványabb színezetűek. A bóbita nem olyan fejlett, mint a felnőtteknél. A csőr enyhén lefelé ívelt, hosszú, csipesszerű és fekete. A láb ólomszürke, a szem sötétbarna.
Fő eledelét a rovarok képzik. Leginkább a földön keresgél, lárvákkal, sáskákkal, gilisztával, tücskökkel, cserebogárral, lótetűvel táplálkozik, amelyeket hosszú csőrével a földből is kiszed.
Üregekben, harkály által készített odúban, emberi településeken fészkel.
Fészekalja 5–8 tojásból áll, melyen csak a tojó 16–19 napig kotlik. A kirepülés a kikelés után 26–27 nappal történik."

Forrás: Nimfea.hu