Annak üzenem, aki ma meg szerette volna kóstolni Anikó görög gyümölcslevesét, kár sajnálnia, kár minden erőlködés, mert nem volt jó. Egyszerűen annyira nem volt jó, hogy azt már ragozni sem lehet lefele. Mert ugyan mi a fene jó van abban, ha valaki összelapátolja az éppen megvásárolható érő gyümölcsöket és összevegyíti a konzervben kaphatóakkal. Nagy kavalkád lesz belőle meg zsongás meg összevisszaság. Márpedig Anikó ezt tette. Szóval felejtős az egész.
Aztán ki a fene szereti az ilyen tej fehérségű, rózsaszínbe hajló nedüt, amely olyan bugyi és babarózsaszín egyszerre, hogy az már durva, nyúlós-nyálas-csöpögős színű, ruhában föl nem venném.
Na és az íze. Anikó görög gyümölcslevesének fel- és megfoghatatlan az íze, ki szereti ezt. Az emberek szeretik a bizonyosságot, a világos megfogalmazásokat, az érthető dolgokat, ez meg itt valami titokzatos és sejtelmes, olyan, amiről az ember, ki más, mint az átlagember már-már azt hinné, hogy itt van, megvan, nyakon van csípve az íze, aztán mégsem, ahogy volt, úgy lógott meg, csúszott ki az ember keze közül, ill. a torkán lefele. Szegény zsiráf...
Szóval, jó barétom, azt mondom neked, hogy ne is keresd Anikó görög gyümölcslevesét, mert nem találod. Ma volt, úgy dél és három között, azután mintha elvágták volna, nyissz, neki és neked annyi. Másmilyent, másvalakiét, máshol persze ohne zsinór megtalálod, de olyant, mint az Anikóét, ne is keresd, kár is rá ácsingózni.
De ha mégis, akkor talán legközelebb. Esetleg úgy egy év múlva. Ha jól ismerem Anikó esze és keze járását. De akkor vedd meg azt a kis ficni ebédjegyet, menj oda időben, állj sorba, és akkor neked is jut, hogy tudd, hogy mi a francról beszélek. Mert ahhoz, hogy megtudd, mit is hagytál ki ma, kanalaznod kellene Anikó görög gyümölcsleveséből, nem is keveset, és csak csöndben, és csak kettesben a gyümölcslevessel, hogy senki meg ne lássa, meg ne hallja, de te premier plánban szembesülj azzal, hogy ilyen ká finomat még életedben nem ettél. Érted már?
Ezek az ízlések és pofonok. :-)
VálaszTörlés