Még javában tart az éjszaka, aludnom kellene, általában alszom is. De most nem. Helyette itt ülök kis olvasólámpám fénykörében és olvasom a barátságos figyelmeztetést, hogy június 27., szombat, László nap. Mire elolvastam, már ott sereglett előttem a sok László, Laci, Lacus, akiket életem során megismerthettem. Közülük is mindkét sógorom László.
Lászlók, Lacik, Lacusok között vannak tehát sógorok, rokonok, volt, valamint jelen kollégák, és nagyon kevesek, kiket barátaimnak tekinthetek. Ott van Gyöngyi testvére, Zsuzsa barátnőm fia, Csöppnek férje, és olyan valakik, akikről csak később esik le a tantusz, hogy ők is ezen a napon ünneplik névnapjukat, s hogy ez nekem miért is nem jutott időben az eszembe...
Ezen a számotokra, így nekem is, kedves, nevezetes napon, a névnapotokon Lászlók, Lacik, Lacusok, szeretettel gondolok rátok. Kívánom, hogy úgy alakuljon a napotok, ahogyan szeretnétek, érezzétek magatokat jól benne.
És az sem ártana, ha ezen a napon, nevetek napján hamisítatlan lenne a nyár, sok fénnyel, napfénnyel, végre jó idővel. Hogy később azt mondhassuk legalább, hogy idén a nyár szép volt, jó volt, rövid volt, László-napra esett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése