Végül is alig kevés egyszerűbb étel van a világon, mint a tejberizs. Nem is nagyon kell bele más, mint tejbe a rizs. Csináljuk is, szeretjük is, hamar megvan, kinek-kinek a sajátja a kedvence, elrontani szinte lehetetlen. Nem is állt szándékomban a csirkeragú leves és tejberizs gyümölccsel menüpárosra befizetni, éppen a tejberizs egyszerűsége miatt. Ki ne tudna olyant, milyent, bármilyent, mindegy milyent, tejberizst, gondoltam, de azután az élet másképp döntött. Az efféle prejudikáló nézeteket Anikó esetében bizony félre illik tenni bármilyen ételnél, de még úgymond egy tejberizs esetében is.
Be kell vallanom, hogy az övé bizony túltett az eddig ismert tejberizses élményeimen. Krémes volt és finom. Tetten érhető volt a különleges, egyedi íze már önmagában és nemcsak a külön mellé tálalt piros gyümölcsökkel párosítva. A tejberizsben tejszínhab, vanília emelhetett az ízélményen és még biztos valami, ami Anikó titka lehet.
A málna, eper, szeder összetételű gyümölcssaláta kiválóan egészítette ki a pirosságával, feketébe hajló bordóságával a tejberizs hófehérségét, mely egyfelől a színvilágában volt pazar - látványnak sem utolsó -, másfelől a vaníliás ízalapon emelt édes-savanykásságával, ha még ez lehetséges.
Aznap nálam a tetszési sorrend tejberizs volt, valahol hátrébb a csirkeragú leves, pedig az is megért egy misét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése