Shakespeare's Globe: Twelfth night

Választanom kellett egy színházi menüsorról, mit néznék meg egy baráti társasággal szívesen. Elsőnek Shakespeare Globe Színház Vízkereszt vagy amit akartok (Twelfth night) feliratozott  előadására az Urániában esett a választásom. Dönthettem volna a Macbeth mellett is, de akkor valahogyan, valamiért vígjátékra vágytam és persze a piszkos anyagiak is erősen behatárolni kénytelenek kulturális élmények iránti éhségemet. Egy alig átaludt éjszaka és erősen átdolgozott nappal után érkeztem meg a várható Shakespeare-élményhez. Csak annak drukkoltam, hogy a bele-belealvásaim mellett is jöjjön át valami, akárcsak egy kicsi is a műből, fogjak fel mit is láttam, láttam-e valamit egyáltalán.
Csupa férfi játszotta a darabot egy ház bejárati, kijárati, kocsibejáró ajtai előtt egy tág téren a hagyományokhoz, Shakespeare korához híven a színházban végig álló közönség előtt 190 percen át egy 15 perces szünettel. Azt nem mondhatom, hogy egy egészségeset pihenhettem volna a sötétben és melegben, hiszen folyton folyvást megzavartak a zenészek, a dalok, az egymásba érő dialógusok, amelyekben az adott helyzetet és a várható eseményeket, cselszövéseket ecsetélték olyan angolsággal, amely Shakespeare sajátja, és amelynek nyomán sutba dobhattam összes addigi angol szókincsem, tudásom, mely csak arra volt itt elegendő, hogy némely szót, rövid mondatot felismerhettem, örülhettem neki, ám örömöm nem tarthatott egy pillanatnál tovább, áradt a Shakespeare-kínai... Sokszor lehetett nevetni szituáción, mimikán, beszólásokon, megjegyzéseken.

Shakespeare színházában a Globe-ból láthattam, felváltva bóbiskolhattam végig egy feltehetőleg korhű előadást, kevés díszlettel, annál gazdagabb jelmezekben pompázó férfi, valamint a női szerepeket formáló, hangjukat magasabbra ívelő szintén, szerepüket nem túljátszó, nem túlpózoló férfi színészekkel. Stephen Fry, színész-rendező volt nekem egyedül közülük ismert. Az énekeket előadó színész a selymesen, balzsamos baritonos hangjával, egyszerű előadásmódjával lenyűgözött. A női szerepeket előadó férfiak pedig egyáltalán nem keltettek bennem ellenérzést.