Örömmel és párásodó szemekkel fogadott a legutóbb anyám:
- Megtaláltam a Tort Napoleon receptjét! Tudtam, hogy megvan valahol, de most végre volt időm végignézni az összes szakácskönyvemet.
- Biztos, hogy ebből a receptből majd az jön ki, amire Xenia konyhájából és a gyerekkorodból emlékszel? - kérdezem félig-meddig hitetlenkedve.
- A leírás összetevőiből annak kell lennie - válaszolja határozottan.
Lassan, óvatosan nyitja az 1965-ös kiadású Mann Endre: Sütemények és édességek karcsú kiadványát, amely hiába karcsú, mégis helyenként lapjaira esik már szét a gyakori forgatástól, meg az idő is erőteljesen eljárt felette. Orosz krémes pite fedőnév alatt bújik meg hát anyám kedvenc sütije, melyből majd egy harapás visszaröpíti őt a múltba, gyerekkorába, Ashabadba.
És már diktálja is.
Dolgozzak össze 150 gr vajat , 125 gr tejfölt, 1 tojássárgáját, 360 gr lisztet és tegyem el 2 órára hűvös helyre pihenni. A tésztából 6-7 db nagyon vékony lapot kell kinyújtanom és jól kikent pléh sütőformában vagy annak hátán kell világos sárgára sütnöm.
A krém elkészítéséhez 1,5 l tejet, 300 gr cukorral, fél üveg vaníliával kell összefőznöm. Emellett keverjek össze kis hideg tejet 4 ek liszttel, majd lassan öntsem, folytonosan keverjem bele a cukros tejbe, s addig kevergessem, amíg a krém rotyogni nem kezd. A félig kihűlt krémbe keverjek még 80 gr vajat, az így összeállt krémmel kell majd a kisült tésztalapokat megtöltenem.
A 6 lapot töltsem meg a krémmel úgy, hogy a hatodik lappal zárjam le, melynek a tetejére tegyek valamilyen nehezéket, amellyel a pite így egy éjszakán át áll össze. Másnap a hetedik lapot törjem, morzsoljam el kisebb darabokra és a fennmaradó krémbe belekeverve kenjem a hatodik lap tetejére.
Még sohasem csináltam Orosz krémes pitét, nem sütöttem ennyi lapot sem formában, sem sütőforma tetején. Nem kevergettem egy krémet óvatosan, lassan, mindenre körültekintően odafigyelve. Nem töltögettem lapokat és nem vártam a másnapot türelmetlenül és a legfelső lap tetején nehezékkel egyetemben. Nem feszített szét égető kiváncsiság, hogy vajon milyen lesz a kész sütemény és ami a legfőbb, ízlik-e majd drága anyámnak. Felismeri-e benne a Tort Napoleon ízét, alakját, illatát, emlékezteti-e valamiben, akár csak egyetlen morzsájában a gyerekkori kedvencre? Félve és csendben árulom el, hogy holnap állok neki a nagy tervnek, amelyben lelkiekben segíthetnének az általam ismert, elismert, mélyen tisztelt olyan házitündérek, mint Lakat, Fazék, Van, Bencsik Marika, Ájrííín, Bea, Vera (és a többiek), akik nem is egyszer, számtalanszor mutatták meg nekem, mire képesek, amikor süteményt nem is készítenek, hanem alkotnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése