Márta

Márta születésnapi ebédje ma nálunk paradicsomos leves, tojásos fasírt majonézes krumpli salátával volt, a legvégén almás-papayás poharas piskótával. Fejedelmi. Márta ezt kapta volna, ha nálam ünnepli születésnapját, mely arra emlékezteti, hogy megint és milyen gyorsan telt el egy újabb év. Biztos vagyok benne, hogy ő nem ül egy elfüggönyözött, leeresztett redőnyökkel elsötétített szobában és nem mélázik azon, hogy most mi legyen. Későn kel ezen a vasárnapon, kimegy a konyhába, ereszt egy pohár hideg vizet a víz automatából, egy szuszra megissza, megereszt egy hangyányi fintort a világba, aztán hangosan ki is mondja, amit gondol:
- Ezt is megérted, Öreglány.
Ha késői a reggeli, akkor késői az ebéd is és ha családi ünneplés, akkor pont ma, a vasárnap tálcán kínálja fel magát. Benépesül majd a ház Peti fia családjával vagy nem. Ennyire nem vagyok otthon Mártáéknál. Azt sem tudom, hogy így történt-e. Azt viszont tőle tudom személyesen, mert felhívott, hogy hajnalban kelt, hogy az előző nap olvadni kitett leveles tésztából túrós batyukat süssön. Így ehettek az unokák, Miki és Robi meleg túrós táskát reggelire, mielőtt együtt indultak volna a Padlás délelőtti előadását megnézni. Huszonhat éve Padlás, ez olyan szilárd és állandó valami, mint a Vígszínház a Margit-híd pesti oldalán, mely születése óta ad helyet az előadásnak. A gyerekeimmel mi is ott láttuk ezelőtt vagy tizenöt éve. Volt az már egy híján húsz éve is, hogy a Mártával az Autóklubban találkoztunk, ő a marketingen, én meg az idegen nyelvi levelező osztályon. Munkailag nem lett volna semmi közünk egymáshoz abban a két és fél évben, amit ott töltöttem, ha nem kellett volna megszerveznem egy nemzetközi konferenciát az Autóklubban, nekem, akinek addig gőze sem volt arról, hogy az ilyet eszik-e vagy isszák, miből áll az egész szervezés, milyen apró részletekre kell odafigyelni, hogy vendég s vendéglátó egyaránt jól érezze magát. A két napos konferencia minden valószínűséggel nagyon jól sikerülhetett, mert a főnököm képes volt személyesen bejönni a szobánkba, hogy nyilvánosan megdicsérjen és megköszönje a zökkenőmentes, európai színvonalú lebonyolítást. Annamari kolléganőm arra kért, hogy úgy könyveljem el ezt a dicséretet, hogy ő bizony mióta az eszét tudja nem emlékszik rá, hogy a főnök valaha is megdicsért volna valakit. A dicséret persze Mártának járt kitűnő marketinges ötleteiért, és Schöncinek a vendéglátás szállás és kaja részében nyújtott segítségéért. Visszagondolva, ez az a forrás, amelyből négyünk barátsága táplálkozik, mondhatnánk úgy is, hogy nem jöhetett volna létre, ha nincs az Autóklub. Később ehhez a körhöz csatlakozott Anikó. Évek óta találkozunk kinél-kinél viszonylagos rendszerességgel. Mártánál abban a házban, mely az eredeti régi kis házra épült rá, megbonthatatlan harmonikus egységet alkotva. És a kertben, mely meredek, teraszos művelésű és megtalálható benne minden, mely tavasztól őszig nő, él, virágzik, megterem. Ettünk már nála a sütőjében készült halas egybe sült tésztát, bográcsban főtt gulyáslevest és világbajnok halászlét, sajnos még nem volt szerencsénk a fa fűtésű kerti kemencében kisült, már hallomásból ismert méltán híres sóletéhez. Bármit csinál, mind finom és emlékezetes, mindegy, hogy a konyhában fogyasztja el az ember, vagy kinn a teraszon kilátással az ereszkedő kertre és a szemközti lombos erdőre. (Folytatom…)