Elza

- Anneléék, akiket mi egyszerűen Nagyiéknak hívtunk, szerettek kirándulni.
Jaj, azt nagyon szerettek. Kijártak a Dániel úti, a Rozgonyi Piroska utcai Népszava Üdülőkbe és titeket a Katival is vittek magukkal.
- Elzával Moszkvában is jártak.
Az Elza a munkahelyéből kifolyólag  volt veled meg velem Moszkvában.
- Rengeteg járt ki az NDK-ba.
Heuerswerda-ba, ide is a munkája miatt.
- Voltak ők Berlinben is, meg Drezdában.
Szakszervezeti üdülések lehettek ezek.
- Megismerkedtek az Ingével, majd nagy barátságba keveredtek vele.
Az úgy történt, hogy az Elzuska ismerkedett meg vele a vonaton. Bulgáriába menet vagy Bulgáriából jövet összeismerkedett az Ingével, aki éppen Dimitrinkához ment, aki nem tudom, hogy kicsodája, micsodája volt neki, de egy bolgár hölgy volt és akkor azt mondta az Elzuska, hogy miután a Dimitrinkánál voltál, akkor visszafelé álljál meg Budapesten is. És akkor az Inge megállt Budapesten és akkortól fogva kezdődött a barátságuk. Aztán az Inge férjhez ment, Helmut Müllernek hívták az első férjét, aki alig tudott oroszul, pedig Oroszországban tanult.
- Az Inge is beszélt oroszul.
Nagyon rosszul.
- Német akcentussal beszélt.
Borzalmasan.
- Szívesen beszélt, veled még erőltette is a beszélgetést.
El sem tudod képzelni, mennyire rettenetes volt őt hallgatni, udvariasságból válaszolni, majd ismét hallgatni, Ingének viszont ez okozott nagy örömet.
- Mi lehet most az Ingével?
Nem tudom. Élik az életüket. Gondolom, hogy nem dolgoznak már, nem is tudom, hány évesek.
- Egy gyerekük van.
A Katrin, akit örökbe fogadtak. Még amikor az Akácfa utcában laktunk, akkor az Elzuska megismerkedett valami románokkal. Nekik is azt mondta, ha Pesten járnak, akkor jöjjenek el hozzánk látogatóba. Lehet, hogy egy kicsit tévedek és nem románok voltak, hanem bolgárok, de a lényeg az, hogy egyik alkalommal három Moszkvics állt meg a házunk előtt (nevetünk) és hat ember szállt ki belőle. Mi akkor veled együtt öten voltunk, de lehet, hogy a Kati is megvolt már. A kocsik megálltak és hat ember azzal jött fel, hogy ott akarnak nálunk aludni.
- És volt annyi hely, amennyi kellett?
A földön mindenkinek akadt hely.
- Elza az egész életét végül is az Annele családjában élte le.
Életét az Annelének szentelte. Úgy volt, hogy ki kellett volna neki menni Görögországba dolgozni több évre.
- Ő akkor a Transelektronál dolgozott.
Igen, és egyszerűen nem mert elmenni. Mert az Annelét nem bírta itthagyni..., mert az Annele, hogyha mai szemmel nézem, az Annele az egy
- despota?
despota volt. Tirannus volt. Mint az én apukám.
- Bár nem szorult igazándiból segítségre, de mégis
mindig úgy élt, hogy mindenki azt gondolja róla, hogy szegény Annele, olyan beteg, de olyan beteg, és közben nem ő volt a beteg, hanem az Elzuska, aki kettejük közül elsőnek ment el.
- Elzának strumája volt, ugye?
Igen, de az is lehet, hogy nagyon megundorodott már az élettől, mert amikor a szobában rátaláltak, akkor egy nyitott üveg nyugtató volt mellette, amiből az összes tabletta hiányzott. Szóval lehet, hogy bevette, hogy megnyugtassa, ill. végleg elaltassa magát. Szóval az Elza volt a mártír, míg a nagymama volt tirannus.
- És Elza volt konyhalány, aki segített a nagyinak a főzésben.