Trapper farmer

Nem volt egyáltalán, én legalábbis egyáltalán nem éreztem semmiféle hajszát a pénz után. Én tudtam, hogy amikor kocsira gyűjtöttünk és ti is jól tudtátok, hogy milyen lepedőket készítettem és ezek szerint, mit engedhettünk meg magunknak.
- A háztartási bevétel-kiadás kimutatásokat, terveket érted ezek alatt a lepedők alatt, amelyeket nagy alakú franciakockás papírra írtad.
Igen-igen. Ezeken lehetett látni, hogy mennyiből gazdálkodhattunk, mik voltak a kiadásaink, a bevételeink és mennyiből lehetett gazdálkodni, félrerakni. Soha nem hajszoltuk. Amennyi jött, azt próbáltuk beosztani úgy, hogy félre is tudjunk tenni, viszont meztelenül sem járt senki.
- Emlékszem, volt egy hosszabb zsíros kenyeres időszakunk.
Igen, akkor nem ettünk nagyon mást, mint zsíros kenyeret.
- A fülünkön folyt ki, de valahogy megértettük és érdekes, hogy nem sikerült mára megutálnom, most is szívesen eszem házi zsírt friss fehér kenyérrel, sózva, paprikázva, paradicsommal, ropogós paprikával. Nincs annál finomabb vacsora. Egyszer Barcson az egyik rokon megkérdezte, hogy vendéglátás címén mit adhat enni. Mondom, zsíros kenyeret friss kenyérből. No, az annyira ledöbbentette őket, hogy nem kértem rántott húst, vagy pörköltet, vagy egyéb tartalmasabb ételt, hogy onnantól fogva rajtam ragadt a zsíros kenyér.
Finom is. De azért sok volt annak idején belőle. És olyan is volt, amikor szegény Katika azt mondta tizenhat éves korában, hogy
- Van egy olyan osztálytársam, akinek tizenhárom nadrágja van. Vegyél nekem egy farmert.
És akkor vettünk neki egy farmert tizenhat éves korában ezerhatszáz forintért. Soha nem felejtem el. Azt viszont már elfelejtettem, hogy hívták azt a lányt, akinek tizenhárom farmere volt.
- Trapper farmer. Volt egy ilyen márka. Katinak farmere nem volt egy sem. Szoknyái, blúzai, kockás ruhái voltak, amelyeket szinte kivétel nélkül tőlem örökölt, vagy velem egyformán viselt, úgy néztünk ki akkortájt, mint két iker. Nem számított a majdnem négy év korkülönbség.
Na és akkor vettünk a Katinak, arany drága gyermekem, egy farmert. De ki az akinek 13 farmere volt?
- Mondjuk, az Sz.Gyuri nem lehetett, mert az fiú.
Nem, egy lány volt, akinek ennyi farmere volt, a szülei jóval tehetősebbek voltak, és azt hiszem, még rivalizáltak is egy kicsit mindig ezzel a lánnyal. És 13 farmere volt ennek a lánynak. (azóta anyám eszébe jutott, hogy a lányt V.Editnek hívták. A húgom megkapta a Trappert, amely - szerinte - lógott rajta, ha nem is úgy mint a tehénen az a bizonyos gatya, de nem állt jól neki és nem is érezte valami jól magát benne. Hordta, persze hogy hordta, de mégis. Kati azóta is nagyritkán visel hosszú nadrágot, a szoknyákra, a műfajon belül is a hosszú, slankított szoknyákra esküszik, melyekben egyszerűen gyönyörű. Én legalábbis a magam szubjektív módján így látom.)
- Azért nehezen tudom elképzelni, hogy a Kati valakivel is rivalizált volna, mert egy nagyon karakán, öntörvényű valaki volt.
Nem tudom, mit rivalizáltak, de nekem volt egy ilyen érzésem.
- Ő amolyan forradalmár jellem volt. Ha valamilyen igazságos ügyért kellett harcolni, akkor ott kő kövön nem maradt, még a tanárral szemben is igyekezett megvédeni igazát, vagy azét, akiért kiállt. Voltak ügyek, voltak emberek.
Igen, igen.
- Problémás egyéniség volt, de aki szerette a Katit, az szívvel-lélekkel szerette.
Mi szerettük, mi szeretjük, velünk nincsen semmi gond.