Szőke Mátyás

Szőke Mátyás ősz, melyet leginkább évei számának köszönhet és nem fizikai, lelkületi állapotának. Nem emlékszem, hogy vettem-e, kínáltam, ittam-e valaha is borát, de talán nincs, ki legalább ne hallott volna róla. Most személyesen is találkozhattam vele, borkostoló órákon tölthettem az ő becses, borai, barátaim társaságában az időt borospincéjében gyöngyöstarjáni szállásunktól nem messze.

- Mennyibe fog kerülni ez a program most nekünk? - aggódott jó előre életem jelenlegi párja, férjem, nem minden alap nélkül.
- Már megint ez a garasoskodás - mondom ki gyorsan, amit jobb lett volna elhallgatnom, nem mintha nem jönne jól mostanság a ritka forint mellé a fillér is.
A végén persze kiderül, hogy Frildi barátnőm látja vendégül az egész társaságot, amely így váratlanul is nagyon kedves tőle. Az élmény - a körülmények szerencsés összejátszása, Szőke Mátyás személyisége, borai révén - már most bizton állíthatom, hogy a legmaradandóbbak közé sorolódik.
Egy ilyen borkostolón a társaság dilettánsok, borhoz messze nem értők gyülekezete és akkor még finoman fejeztem ki magam, így is viselkedünk, hülyeségeket és abszolút hozzá nem értőn kérdezgetünk, amitől igencsak fájhat Szőke Mátyás érzékeny füle.
- Válaszolok, mesélek, oktatás, egyfajta továbbképzés félét tartok, és ez a dolgom - mondja Szőke Mátyás.
A borról a nagy átlag színesen informált, csak nagyon kevesen vannak, kik tudálékosan fogyasztják, értőn élvezik. A többség tudja például, hogy a bor bizony nagyon sokféle, a legjobb esetben szőlőből készítik, cukrot is tesznek bele, ha úgy látják jobbnak, hígítják, hogy csalafinta módon így jussanak mennyiségekhez, van belőle fehér és vörös, az utóbbi időben a rosé is egyre jelentősebben jut szóhoz, vannak szép számmal bortermelő vidékeink tenyérnyi országunk szerte, a napos napokkal, talajjal, szőlőnek kedvező körülményekkel kiemelkedően jól állunk, egyre szélesedik a szőlővel, bortermeléssel foglalkozók köre, egyre erősebb a konkurrencia bel- és külföldön egyaránt, nyerjük a legnemesebb érmeket, tiszteletet érdemlő helyezéseket hozunk el borainkkal termelőink révén egyre másra és azt is tudni, de legalábbis érezni véljük, hogy borilag bizony messze nem vagyunk megérdemelt helyünkön a világban.
Ittam már kitűnő bort, jót, közepeset, rosszat, kritikán alulit is, a bor milyenségét a körülöttem összegyűlt társaság jobbára egyértelmű ítélete döntötte el mindenkor, kesze-kusza érzeteimmel jómagam csak kullogtam utánuk, nem voltam képes határozott véleményalkotásra.
Most itt van Szőke Mátyás, aki előre elgondoltan kínál meg borai közül majd' két maroknyival.
Cabernet Sauvignonnal kezdünk, mindjárt két egymást követő évjárattal. Mikor már éppen elalélnánk a kettőezerkilencestől, s mellette még nem tudunk igazán mit kezdeni a kettőzertizes évjárattal, akkor Szőke Mátyás határozottan kijelenti, hogy ez utóbbi friss, zamatos és meglátjuk, hogy magasan veri majd idősebb társát.
- Az Olasz Rizling az igazi meglepetés - állítja Frildi, ő már többször kóstolta ezt a fajtát, de ez a mostani - emlékezete szerint - minden eddiginél jobb.

A Szürkebarát Szőke Mátyásnál - mindenkijétől eltérőn - száraz és nem édes, amilyen ez amúgy lenni szokott, merthogy ezt kívánta meg a szőlőfajta, tradíció, régóta alkalmazott technológia.

Kibont egy palackozott címkézetlen bort is,

egy Chardonnay-ból kínálja meg a társaságot.

A vörösöket egy idei Cabernet Franc és egy Merlot képviseli. A Cabernet Franc annyira fiatal, hogy - Szőke Mátyás állítása szerint csak három év múlva kerül palackba, akkor éri el ugyanis csúcspontját, és akkor, de akkor igazán, higgyük el, mindent visz.

Szőke Mátyás nem kész. Szőke Mátyás sosem lesz kész, mindig úton van újabb és újabb világtájak felé, ahol górcső alá veszi szüretkor, hogy ők miből, mit, egyszóval miképp készítik a bort és az milyenre sikeredik. Tanulni, a szerzett tapasztalatokat hasznosítani, új fajtákkal, technológiákkal kísérletezni, ismeretlen zamatokat, illatokat létrehozni sosem késő és minduntalan új kihívás, állandó kaland. Mindemellett több évtizedes tapasztalatának, eredményeinek köszönhetően Szőke Mátyás gyakran tagja, vezetője borokat megítélő bizottságoknak. Abba is beavat, hogy úgy nyolc éve már Kaliforniába szállítja különböző borait. Abból ahogy mondja, ecseteli, már-már panaszolja és sorolja, mennyi mindennek kell megfelelni egy ilyen kukacoskodós, igényes piacon, mint az amerikai, azt vesszük ki, hogy Szőke Mátyás borai szívesen forgalmazott termékei a világ legkülönbözőbb régióiban, előszeretettel látott és fogyasztott vendégei az angol királynő asztalán.
Szőke Mátyás ősz, fiatalos, erős, szívós, tele tervekkel, elképzelésekkel, a folytonos megújhodás képességével és nagyon tudja, hogy csak így tehet szert az ember örök fiatalságra, válaszolhat kihívásokra, teremthet soha nem létezett fajtákat, borokat, alkothat igazán maradandót. Vállalkozásában évek óta jól összeszokott csapat segíti Zoltán fiával az élen, kinek neve már egy jó ideje ott szerepel Mátyásé mellett az ízlésesen megtervezett boros címkéken.

 Néhány kellemes órát töltöttünk el Szőke Mátyás, borai, Ájríííín isteni saját készítésű natúr és füstölt tehénsajtjai társaságában, amikkel a borok mellé, között kínált meg bennünket.

Azt nem mondhatnám, hogy e délután óta többet tudnék, képzettebb volnék borokból, de azt tudom és érzem, hogy ez egy bonyolult valami, igazán nagy falat, amelyet nem is megérteni, inkább a maga helyén, idejében nyugodtan élvezni kell és lehet. December utolsó előtti napján jártunk Szőke Mátyásnál,
igazán emelkedett hangulatban zárva és várakozás telin indítva egy évet.
Mindannyiunknak ehhez hasonló élményeket, borokat kívánok.
És nem utolsó sorban egészséget, boldogságot, sok szerencsét kettőezertizenegyben!
Szeretettel:
Szegő Panni