Mordkomission Istanbul

A hétfégi programok úgy hozták, hogy anyámnál aludtam egymás után kétszer. Diktafon nem volt nálam, így csak arra hagyatkozhatom, amire beszélgetéseinkből nagyjában-egészében emlékszem. Ilyenkor nem győzőm magam eléggé dorgálni, miért is nem terveztem jó előre anyámat magnóra venni, hogy később hűen tolmácsolhassam - ha a hangját, hanghordozását nem is -, mondandóját, a csak rá jellemző stílusát mindenképp. Most jobbára emlékfoszlányaimat szedegetem elő, amikor anyámmal együtt ültünk mély lila kanapéján és a Mordkomission Istanbul (Isztambuli gyilkossági csoport) filmsorozat egyik nagy filmjét néztük meg.
- Anyu egyébként, ha teheted, csak német adókat nézel, ugye?.
Normálisak a műsorok, jó filmeket sugároznak, kitűnőek a talk show-jaik, amilyenek nálunk sajnos sohasem lesznek és világszínvonalú bemondóik, műsorvezetőik, programcsinálóik vannak. Nem hiányzik nekem a mocskolódás, meg a szemét, meg a gyakori színvonaltalanság. És nézd, a sok éves német műsornézésnek köszönhetően mára majd' mindent értek.
Így is van. Anyám általános iskolai németje évtizedeken át szunnyadt, mígnem a parabolával életre nem kelt. Tobzódik a választékban, melyből olykor nehezére esik az esti műsor kiválasztása.
- A Mordkomission Istanbul esetében nem kellett sokat gondolkodnod, hiszen a gyilkossági csoport fő-fő nyomozójának szerepét kedvenc színészed, Erol Sander alakítja?
Erol Sandert imádom, nem tudom, miért. Gyönyörű fiú, a nők mind odavannak érte. Én is. Gyakran láthatom, rengeteg filmben szerepel.
- Erol Sander Isztambulban született, öt éves kora óta Münchenben él és model pályafutását követően húszegynéhány éve szerepel tévében, filmeken. Minden nagy nevű német színésznő játszott már vele, kedvenc partnere, Barbara Wussow már hatszor is.
Igen. Gondoltam is, hogy lehet köztük valami, ha ennyi közös filmjük van. De nem. Úgy tudom, hogy Oliver Stone, a rendező unokahúga a felesége. Egy ilyen közegben nem sokat léphet félre. Amikor Erol Sander van a szereplők között, akkor azt a filmet mindig igyekszem megnézni. Úgy látom, hogy a szerepeket egyre inkább rászabják, figyelnek emberi adottságaira. Általában pozitív hősöket, amorozókat játszik. A történetek viszonylag egyszerűek, nem kell hozzá nagy agy, hogy az ember körülbelül előre tudja, mi lesz a vége. Egy-egy filmjét többször is megnézem, mit tegyek, ha annyira szeretem.
A Mordkomission Istanbul természetesen Isztambulban játszódik. A történet alatt fényképek villannak föl a város nevezetességeivel illetve a város tengerparti, dimbes-dombos fekvését kiemelendő. A nyomozás során részesei leszünk a török utcák életének, forgalmának.
Egyes részei azért nagyon szépek Isztambulnak. Jó lehet ott túristának lenni. Elmennék oda túristának és autóval bejárnám a várost. Járni sokat nem tudok, ezért autóznék. Mikor megállok, akkor meg kiülnék egy étterem utcai asztalához, innék egy kávét, ennék hozzá valamilyen török édességet, amely túlontúl édes ugyan, de mégiscsak emlékeztetne a türkmén gyerekkorom édességeire és nézném az utcát, a forgalmat, az arra haladó embereket. Ebben a nézésben sohasem fáradok el, az emberek megfigyelése okozza nekem az igazi örömöt, ha valahol másutt vagyok, mint otthon.
- A filmben hallottuk a müezzin hívását.
Igen, amott az egyik mecsetből jött. Egy nap ötször is hívja a müezzin a híveket imádkozni. Nagyon vallásos egy nép a török. És robbantgatós. Az utcákon a sajátjaikat robbantgatják és most mondd, így akarnak az EU-ba menni. Én nem engedném. Nagyon messzi vannak még az Uniótól. És nézd meg ezt a nagy szegénységet, amit az utcákon látsz. Először talán ezzel kellene kezdeni valamit meg a közrenddel és utána igyekezni az EU-ba. Igazándiból a törökök és a türkmének körülbelül egy tőről erednek, csak a törököknek régebbi a kultúrájuk, de még így sem lehet sajnos bennük megbízni. Ha jól bele gondolok, a türkménekben se nagyon, csak őket jobban szeretem és ismerem, mégis csak közöttük éltem tizennyolc éves koromig.