Eszter

Egész nap nem jutottam hozzá, hogy beleírjak a blogba valamit, pedig fényesebbnél aligha ragyoghatott volna a nap: ma van ugyanis Eszter lányom huszadik születésnapja. Kerek az évszám, Eszter még jól viseli, meg sem kottyan neki az évzizedváltás. Nem volt felvirágzott, feldíszített lakás, nem volt étterem rendelt ebéddel és több tízezrekben mérhető ajándék sem. Eljött viszont a NAGY család teljes létszámban, ezúttal csak azok hiányzottak, aki fizikailag távol élnek tőlünk. A családi ebéd kelbimbó krémleves volt, amely - mint az elejtett reakciókból kiderült - már nem is akkora sláger, hiszen a kereszttűzön már egyszer átesett egy másik nevezetes esemény alkalmával, viszont annál inkább ízlett. A levest húgom illetve Mackó barátnőm - egymástól függetlenül mindkettőjük repertoir-ján szerepel - sajtos csirkéje követte krumplipüré és rizsel társaságában, melyhez kelbimbós saláta társult. Igen, éppúgy kelbimbós, mint a leves. Így van ez, ha egyszer túlteng lakásunkban a kelbimbó. Az ebéd fénypontját azonban egyrészt Vera szolgáltatta saját kezűleg készített joghurtos barackos tortájával, melynek barackdarabkákkal telehintett joghurtos törzse olyan fehéren, finoman és büszkén tartotta maga magán a sárgán áttetsző zselatinba ágyazott őszibarackokat, mintha profi cukrász készítette volna; másrészt meg Kotti húgom hozott több féle cukrászdai süteményt abból a Somfa közi Cukrászdából, amely anyám lakóhelyének közelében valaha gyenge gesztenyesütőként sem üzemelhetett volna a futotta-még-süteményeket meghazudtoló termékeivel, ám mostanra az új seprő, az új tulajdonos olyannyira kitűnőeket alkot, hogy az ember törzsvásárlóvá szelídül a réteges krémes, Eszterházy és egyéb újkeletű minőségi sütemények láttán és fogyasztásuk mellett.
Girbe-gurba girland, csavarintos szerpentin, névre szóló torta, nagyértékű ajándék nélkül is érezhette Eszter azt az óvó-féltő szeretetet, amellyel a kis és NAGY család ezen a napon körbe vette. Eszter egy kedves, barátságos, nyílt szívű lény, egy olyan valaki, aki akár a levegő, jelen van, olykor észre sem veszed, ám annál inkább van szükséged rá.
Drága, egyetlen Eszterem! Kívánom, hogy minél tovább érezd az emberek szeretetét. Szorítok neked, hogy teljesüljenek vágyaid. Mindehhez nem árt, ha el vagy látva kellő mennyiségű egészséggel, vidámsággal, szerencsével, kitartással, türelemmel és boldognak is érzed magad.