Talán nem haragszik meg Amerikában élő barátnőm itt élő anyukája, ha elárulom, hogy éppen ma lett nyocvan éves. Repesve készültem születésnapjára. Megpróbáltam a lehetetlent: pótolni valamelyest a messzeségben élő lányát, családját, szerettem volna az udvarias helyett valódi mosolyt odavarázsolni az arcára és megéletni vele az igazi örömöt, melyet egy virág, ajándék, egy látogatás, társaságban eltöltött kellemes idő jelenthet. Tudom, hogy ezek csak vágyak, képzelgések részemről, de az őszinte szándékot elvitatni semmiképp sem lehet.
Jellemző módon a túros sütimet készítettem el, amelyet Magdi néni is nem egyszer kóstolt már és annyira finomnak talált. A túrós mellé most egy-egy rúd diós és mákos beigli is keveredett. A beigli amúgy anyám évek óta tartó örökzöld műfaja, amely így november tájékán köszönt be és eltart egészen december vége-január elejéig. Egy átlagos szezonban hatvan-kilencven darab félkilós beiglit süt meg, csomagol folpackba, címkéz föl személyre szólóan és igyekszik a legmegfelelőbb pillanatban a megajándékozni szándékozott célszemélynek ajándékként odaadni. Az utóbbi években szóba került, hogy a receptet, a beigli sütés-ajándékozás hagyományát átveszi majd tőle valaki a családból és ezáltal viszi tovább a kedves tradíciót. Idén úgy döntöttem, hogy megtanulom anyám beiglijének fortélyait. A második sütésen vagyok immáron túl és bizony eddig minden rúd hol hosszában, hol széltében egy-két helyen megrepedt. Nos, az ilyen repedtesekből kapott most Magdi néni is ajándékba, akit arról próbáltam meg meggyőzni, hogy bár ütött, bár kopott, bár repedezett, de mégis az első sütésem, az enyém, melynek eredménye immáron az övé, és mindezzel együtt ne zárjuk ki, akár még finom is lehet. Éppen mikor nyolcvanegy lesz, akkorra a beiglim is majd megszépül és az ízletes tartalomhoz illő külső társul.
Gondolom, jó hogy vittem ezeket a finomságokat. Azt képzelem ugyanis, hogy Magdi néni is eszik belőlük és nem csak mások kínálására használja el őket. Szüksége van a kalóriákra és nem is kevésre. Magdi néni ugyanis teljesen rendben van a súlyával, neki nem kell fogynia egy dekát sem, ellenkezőleg, enni, enni és még mindig ennie kell. Mondtam is neki, ha ott lenne nála példának okáért az anyám és egyik specialitását főzné a másik után, amely egy egyszerű rakott krumpli is lehetne éppenséggel és Magdi néni érezné a készülő étel illatát, vajon akkor sem lenne étvágya? Azt hiszem tényleg erre volna szüksége: társaságra, finom ételek illatára, ízére, és a legvégén az én hányatott sorsú, repedezett beiglimre.
Jó egészséget, hosszú életet, Magdi néni. És persze boldogságot, amelyre kortól, nemtől, helytől, időtől függetlenül mindannyian vágyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése