Türkmének

- A türkméneket ha jellemeznéd – elvégre tizennyolc-tizenkilenc éves korodig Ashabadban éltél, az első évfolyamot az egyetemen ott végezted – mit mondanál róluk külsőleg, belsőleg?
Külsőre átlagosak.
- Alacsonyak, magasak, ilyenek is, olyanok is?
A legkülönfélébbek.
- Soványak, kövérek?
Inkább soványak. A szemük egy kicsit mutatja, hogy ázsiaiak, de amúgy abszolút normális emberek. Azt szoktam viccesen mondani, hogy amikor már az örményeknek magas kultúrájuk volt, akkor ők, mármint a türkmének még a fán voltak, de ezt csak viccből mondom, nem muszáj ezt komolyan venni. Az viszont biztos, amíg az orosz hatalom nem jött be Türkmenisztánba, addig én nem tudok róla, hogy lett volna nekik saját ABC-jük.
- És belsőleg milyenek voltak a türkmén emberek? Olyan tiszták? Vagy ebben a tekintetben is a legkülönfélébbek voltak? Tudjuk, hogy mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, gyapottermesztéssel, birkanyírással foglalkoztak, a természetben éltek, de mint emberek milyenek voltak?
Igazándiból nagyon közelről mindössze három embert ismertem. Az egyik volt a türkmén nyelvtanárom, Alti Szahatovich, akit nagyon szerettem, s akinek a keresztneve az Alti hatot jelent.
- Ő mondta azt, hogy örmény létedre milyen szépen beszélsz türkménül.
Igen, a türkmének után én beszéltem a legjobban türkménül. Akkor ott volt az Aldoza Berdijeva, aki az egyik osztálytársnőm volt. Nagyon magas rangú közéleti személyiség lánya volt. Ötven-hatvan éves kora felé az Ashabadi Orvostudományi Egyetem professzorasszonya lett. A harmadik ember az édesanyámnak volt egy barátnője, aki egy örmény nő volt és neki volt egy türkmén férje. A Ranus Andriaszovna-nak a férje a világ legrendesebb embere volt. A türkmén nyelvtanárom is világ legrendesebb embere volt. Aldoza rokonsága, szülei is mind rendes emberek voltak. Azt azért nem mondhatnám, hogy a türkmének között ne lettek volna rosszak. Voltak. Mindenfélék voltak. De igazából én úgy emlékszem rá, hogy a türkmének elég meleg szívű emberek voltak. A piacon nem voltak kegyetlenek, lehetett velük alkudozni. Alkudoztunk például dinnyére, amit imádtunk.
- El is várták, hogy alkudozzál?
El, el, el, hát azt egyszerűen muszáj volt. Minden mohamedán országban a piacon kötelező alkudozni. Ha nem alkudozol, akkor azt mondják, hogy te hülye vagy. (nevetek) Nagyon, nagyon rendesek, én úgy emlékszem, hogy rendesek voltak a türkmének.
- Emlékezz vissza az udvarra, ahol laktatok, milyen nemzetiségekből tevődött össze az udvar népe?
Örmény és orosz családok laktak ott, nem volt egyetlen türkmén szomszédunk sem.