2010. augusztus 6-a péntek van. Kolja egyébként ma ünnepli születésnapját. Bennem ez a tény kis ünnepélyességet kölcsönöz a napnak, talán nem véletlenül vagyunk éppen most anyámmal Tahiban és ülünk a felülről fedett terasz biztonságában. Cseppet sem zavar bennünket, hogy eléggé borult az ég, viszonylag sötét fellegek terpeszkednek felettünk, erre mondják azt, hogy erőteljesen lóg az eső lába. Kellemes a hőmérséklet, izzasztó hőségre most egyáltalán nem panaszkodhatunk. Folytatom anyuval az interjút, amely majd' másfél évvel ezelőtt kezdődött Helga panziójában, a Weisses Rössl-ben a Wörther See partján. Szándékunk szerint az eddig elmondottakat kiegészítjük még hiányzó részletekkel ill. gazdagítjuk a már meglévő tényeket. Azt ígértem anyunak, hogy én - ha lehet - inkább hallgatok, ő viszont csak meséljen. Úgy is mondhatnám, én csak ülök és ülök, míg ő mesél, mesél, egyre mesél.
Tegnap együtt töltöttünk egy nagyon szép napot Hartán a barátnőd házában, kertjében, és ott felemlítettél egy Bakuban játszódó történetet. Fel tudnád idézni, miről is van szó?
Miután nem vagyok még szenilis, természetesen emlékszem rá. Egyedül voltam Bakuban és este meg akartam keresni az egyik rokonom lakását. Mentem az utcán, sötét volt, különben Baku, az egy mohamedán város, ahol nagyon sok azerbajdzsán lakik. Igaz, hogy akkor még abban az időben laktak örmények, zsidók, oroszok és egyéb nemzetiségek is. Utána elérkezett az ezerkilencszázkilencvenkettő vagy nem tudom mennyi, és onnan minden azerbajdzsántól különböző népet elüldöztek. Az én ott lakó unokatestvéremet is elüldözték onnan, aki mellesleg generális volt és utoljára Ulan-Bator-ban szolgált, mielőtt visszatért volna Bakuba, mint végleges állomáshelyére.
- Ő volt az a bizonyos tábornok, aki ajándékba hozta nektek azt a bizonyos párnát, a két oldalú bőr és szőrme párnát?
Egyik oldalán bőr, a másik oldalán farkas szőr, igen, ő hozta Mongóliából. De ami a lényeg, mentem az utcán és nem tudtam, hogy merre van az utca meg a ház, ahol a rokonaim laktak. Sötét volt, de olyan sötét, hogy az embernak ilyenkor nem ajánlatos az utcán járkálni, hanem jobban teszi, ha otthon ül nyugiban a fenekén. Egy filmszínház bejárata ki volt világítva és ott ült egy egész csomó fiatal suhanc, akik a mai nyelven szólva leginkább maffiózoknak néztek ki. Gondoltam, hogy énnekem most őtőlük kell megkérdeznem, hogy hol van, amit keresek, és azt úgy kell megkérdeznem, hogy még véletlenül se üssenek le, ne öljenek meg, s ráadásul valahogy még épségben jöjjek ki ebből a szituációból. Elmenekülni nem akartam, mert ugyanis az nem jó, mert akkor látják, hogy félek tőlük és akkor esetleg utánam vetik magukat.
- Te körülbelül hány éves voltál ekkor?
Hát olyan ötven, negyvenöt-ötven év körüli.
- Akkor már bőven Magyarországon éltél és onnan mentél v komandirovku, azaz kiküldetésbe. És ott esett meg veled ez az eset.
Igen. Na és akkor, akkor odamentem és illedelmesen, idősebb asszony létemre illedelmesen köszöntem nekik, hogy
- Jó estét kívánok. Szeretném megkérdezni önöktől, hol van ez és ez az utca és hol van ez és ez a ház.
És ezek a fiatal emberek, akik addig a földön ültek, mind fölugráltak és azt mondták nekem, hogy
- Tudjuk, hol van, megmutatjuk.
Egy kis darabon jöttek velem és megmutatták, hol van a ház, mit kerestem. Végül is illedelmesen elköszöntünk egymástól és amikor én célhoz értem, azt hiszem, egy kicsit meg voltam izzadva és a lábam is remegett egy kissé. Mert én végül is nem ezt a véget vártam. Azt gondoltam, hogy valamiképp rendesnek kell lenni, de azt, hogy ők végeredményben nem gondolták meg magukat és nem ütöttek le, és nem lopták el a táskámat, azért az nagyon szép dolog volt tőlük. És én gondolom, hogy az annak volt köszönhető, hogy én eléggé embernek, embereknek vettem őket, hogy is mondják, igen, emberszámba vettem őket.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy ha valaki agresszíven közelít a másikhoz, vagy esetleg durván beszél, akkor feltehetőleg agresszív viselkedés is jön utána?
Csakis ezt akarom mondani, semmi mást. És az én életem, egész életem erről szól. Én soha senkihez vadul, gorombán, nyersen soha nem közeledtem, közeledem, és azt hiszem, hogy emiatt van az, hogy velem mindig nagyon udvariasak és nagyon rendesek az emberek. Én ezt így könyvelem el.
- Mi van akkor, amikor benned valamiért felmegy a pumpa? Hiszen óhatatlanul adódhatnak szituációk, amikor valaminek okán felidegesíted magad, valamilyen emberi reakcióra, emberi butaságra, emberi hülyeségre te is ideges lehetsz. Hogy viselkedsz? Akkor hogyan tudod elnyomni magadban ezeket az indulatokat, érzéseket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése