De, valami ilyesmire gondoltam. Ő volt a határozottabb. Péter valahogy az eszével tudta és zsigereiben érezte, hogy mikor mi a helyes. Az anyámtól, Xenia-tól például levélben kért feleségül. Xenia úgy mondott Péter írásban megejtett leánykérésére szinte gondolkodás nélkül IGENt, hogy addig személyesen nem is találkoztak, nem ismerték egymást, mindössze annyit tudtak egymásról, amennyit én meséltem el az egyikőjüknek a másikról. Péter tisztelettudó, érzékeny levele tele volt mély érzéseinek, irántam érzett szerelmének írásban való kifejezésével, amelyen egyidejűleg tetszett át az elkötelezettség és a komoly felelősségérzet. Ez a nem mindennapi levél, az ész, értelem és érzelem kiegyensúlyozott keveréke önmagáért beszélt, Péterért, kettőnkért, s győzte meg a maga természetességével és szinte magától értetődőn Xenia-t.
Villám esküvőnket követően kb. tíz nappal jött el velem Péter a hazámba, Türkmenisztánba és a városba, ahol születtem, Ashabadba.
- Nem lehetett könnyű az út odáig...
Abban az időben hat napig tartott az út vonattal Moszkvából Ashabadba (kék színű út a térképen, ld. lentebb). Mikor pontosan hat nap múltán megérkeztünk Ashabadba, akkor édesanyám, Xenia az ott élő összes rokonsággal egyetemben rendezett nekünk egy esküvőt, valóságos lakodalmat. Nagyon sokan voltunk. Ott volt mindenki, aki Ashabadban a Nagy Földrengés után életben maradt és az egész kiterjedt rokonságunk. Táncoltunk. Soha nem fogom elfelejteni annak a Levon bácsinak a táncát, aki a földrengés után házunk romjai alól mentett ki bennünket. Levon bácsi táncolni egyáltalán nem tudott, de olyan figurákat lejtett, hogy azon meg lehetett szakadni a röhögéstől. Az apád, az apád pedig a negyvenhét fokos melegben szalmakalappal a fején és fekete klótgatyában úgy ült ott az árnyékban, mint aki épp most akar elalélni, hiszen ilyen hőséget még eddig az életben nem tapasztalt.
- Ebben a forróságban többnyire teát isznak az emberek.
Állandóan teáznak. A gőzölgő teát pialában (=felfelé szélesedő fül nélküli kerámia pohár) ujjaik között tartva, előkelőnek ható mozdulattal fogja idős, fiatal, férfi, nő egyaránt és úgy szürcsöli a forró italt.
- Forróságban forró teát fogyasztanak hát.
Hogy szörpök nem voltak és ásványvizek, üdítők sem, az úgy biztos, ahogy most itt ülünk és a múlton merengünk. Volt viszont egy artézi kútunk, ahonnan a friss vizet hordtuk. A lakásunkban volt ugyan vezetékes vizünk is, azonban az artézi kútban isteni jéghideg volt a víz. Ebben a vízben fürödni lehetett, de ugyanakkor meg is lehetett inni, olyannyira kristálytiszta volt és egyszóval nagyon, de nagyon, irtó finom volt, most is itt érzem a számban az ízét, jéghideg simogatását. Akkor, abban a pár napban mindannyian nagyon jól megvoltunk egymással. Péter néhány nap múlva - mindössze ennyire futotta mézes napjainkból - indult el haza Magyarországra. Összeállítottunk neki egy olyan utat, útvonalat...
- Várj egy picit, mondd csak, mit szólt Xenia Péterhez?
Péterhez? Pétert egyszerűen imádta. Oda volt érte. Amikor szóba került, hogy össze fogunk házasodni, akkor én írtam anyámnak egy táviratot Ashabadba, hogy küldje meg nekem a Születési Anyakönyvi Kivonatomat, mert az egyetemen kérik. Még nem tudtam, hogy most mi lesz, hogyan lesz, meg hogy a Péter egyáltalán meg fogja-e kérni az anyámtól a kezemet, gondoltam, mindenesetre elkérem anyámtól, aki postafordultával el is küldte nekem a Születési Anyakönyvi Kivonatot és azt írta a táviratban, „tudom, jól tudom, hogy milyen "egyetemnek" kell, de azért küldöm.” Ő már akkor tudta, hogy ez nem az egyetememnek, hanem azért kell, mert férjhez készülök menni. És amikor meglátta…, ja, ahogy már meséltem neked, a Péter írt anyámnak egy levelet, melyben megkérte tőle a kezemet és anyám nagyon szép levéllel válaszolt neki, hogy természetesen odaadja neki a lánya kezét. Mire megérkeztünk Ashabadba, addigra az anyám teljesen el volt ájulva a Pétertől, hogy milyen rendes ember, és amikor meglátta, nagyon megtetszett neki a külseje, ahogyan kinézett, a ruhája, a tartása, a beszéde, viselkedése, meg minden.
- Mondd el röviden, hogyan is nézett ki az apu akkortájt?
Azt tudod, hogy százhetvennyolc centiméter magas volt, a súlya szinte dekára pontosan mindig is hetvenhat kiló körül mozgott, csinos, helyes arcú, kék szemű, göndör hajú, szimpatikus fiatalember volt.
– Milyen színű volt a haja?
Szőke.
– Szóval szőke és nem vöröses-szőke, valamiért pedig így áll előttem. Viselt szemüveget?
Hidd el, hogy szőke volt hajának színe és szemüveges volt.
– A fényképeiről rémlik, hogy kerek lencséjű szemüvege volt, jól emlékszem?
Igen, kerek volt a szemüvege. Apád nagyon jól nézett ki. Kisportolt teste volt, mivel mindig is sokat sportolt, úgyhogy nem volt amolyan litty-lötty plecsni férfi. Ez abból is látszik, hogy amikor haza indult Budapestre, akkor ugye a hátizsáktól kezdve a nem tudom milyen bőröndön, szatyron meg mi mindenen keresztül, az égvilágon minden füles, vállpántos alkalmatosságot tele raktunk mindenféle finomsággal, étellel, itallal, nem megehető ajándékokkal, emlékekkel, amit egyedül kellett neki elbírnia, haza cipelnie. Össze állítottuk neki az akkoriban lehetséges legrövidebb utat. Apád vonattal utazott Ashabadból Krasnovodskig. Ott hajóra szállt, hogy a Kaspi-tengeren keljen át az azerbajdzsán fővárosba, Bakuba. Ott vonatra ült ismét, amellyel Harkovot érintve Kijevbe érkezett. Ukrajna fővárosában átszállt egy másik vonatra, és mindezek után összességében tíz nap múlva érkezett haza anyukájához, Annele-hez Budapestre.
Ebben a részben látszólag nem sokminden történik, de mégis. Megérte a fáradságot, hogy most először kísérik színes mellékletek -, ezúttal térképek - a szöveget. Apám Ashabadba vezető útját anyámmal és visszaútját Magyarországra (piros vonal) ábrázolja a fenti térkép a fontosabb városok, irányok, közlekedési eszközök megjelölésével. Ezt a térképet Sanyi öcsém küldte meg nekem Amerikából, amelyre Eszter lányom itt Budapesten rajzolta rá az útvonalakat, s hajóval, vonatokkal is ugyanő gazdagította a térképet. Hálás köszönetem nektek a határokat nem ismerő, gyors, nemzetközi összefogásért!
Hálásan köszönöm.
Üdvözlettel:
Szegő Panni,
Anyám történetének lejegyzője, egyszersmind formába öntője
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése