2015. december 21., hétfő

Sándor Erzsi: A színésznő karácsonya

A színházi álmoskönyvek szerint ha az ember középkorú, csinosnak mondott, gyermekét egyedül nevelő színésznő, esetleg frissiben elhagyott, a szenteste ellenére mégis az életben maradást választja, pedig akár dönthetne másképpen is, de aztán mégsem.

Ha nem a magány megy az agyára, akkor a családja. Na, nem csak neki. Ha nem így lenne, nem látná maga körül azt a sok dúlt arcú embert, aki mind a szeretet ünnepére készülődik. Néhány nap alatt bárkit meg lehet gyűlölni, akinek ajándékot kell vásárolnia. A boltok tízkor nyitnak, amikor a színházi próba elkezdődik. Jó, az ő státuszában, talán már megúszhatná a gyerekdarabot, de akkor meg miből csinálná meg az otthoni karácsonyt.

Ezért hakniban elvállalja a gonosz királynőt, elkárog két felvonást, a gyerekek meg fújjognak, utálják. Az utóbbi időben már ez is megviseli. Öregszik. Jobb lenne, ha szeretnék. De hát befordul arccal a pénztárnak, kér egy kis előleget, károg, huhog aztán irány a Jézuska. Ajándékok, vacsora, fa. Csupa olyan dolog, aminek a beszerzéséhez munkanélkülinek kellene lennie.

Csak hát neki egyenesen megfelelési kényszere van. Ő családi vacsorát akar. Több fogással, abrosszal, kihúzható asztallal, családi ezüsttel. Ha már a múlt hónapban ki tudta végre váltani a zaciból. Nem örökre, az ünnep után szépen beadja újból. A gyereknek azt kellene látnia, hogy az anyja süt, főz, szorgoskodik, gondolatot les, nyomában karácsonyi angyalkák röpködnek. Fél lába a színpadon, fél keze a foszlós kalácsban.

Ajándékokat is lehetne venni nyáron. Apróságokat. Van egy olyan homályos érzése, hogy az az embertípus, aki egész évben képes spájzolni karácsonyra, semmiségeket megvásárolni, jó helyre eltenni, és a kellő időben előrukkolni vele, az, bizony egyéb aljasságokra is képes.

Az élet harc nincs mese, a karácsony pedig egyenesen háború. A karácsonyfának nagyobbnak kell lennie, mint a gyerek. Akármekkora a fa, az árus mindig bele tudja tenni az autóba. Csak onnan kerül elő úgy, mint egy túlméretezett halgerinc. Az autó üléséből pedig még júliusban is kapargatni lehet a gyantát és lapátolni a tűlevelet.

Normális nők ahhoz mennek férjhez, aki a legkevesebb öncsonkítás árán képes beleverni a fenyőfát a talpába. Neki - őszintén szólva -, nehezére esne egyetlen határozott érvet felhozni amellett, hogy miért is ment férjhez annak idején.

Kusza, bizonytalan érzései vannak még mindig ezzel kapcsolatban. Kell egy család, az biztos, amire jó gondolni, amikor nincs benne. De ha nincs benne, állandóan szorong, és bűntudat gyötri. Feleségnek színésznő, anyának meg nevelésre szorul. A szeretet ünnepe pedig ráerősít a bizonytalanságokra.

Szenteste szünnap a színházban. Az egyetlen nap az évadban, amikor az ünnep miatt nincsen előadás. Este. Mert délelőtt főpróba a haknin a gonosz mostohából, másnap délelőtt meg premier azoknak a gyerekeknek, akiket a szülői adakozókedv színházra ítél. Jönnek majd a karácsonyi szép ruhájukban, az új cipőjükben, és életre szóló élményük lesz, hogy őt fújjogják. Ezt kapja ő, a Jézuskától. Pedig biztosan szeretett volna valami mást. Mit is?

Forrás: FaceBook, 2015.12.20., hétfő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése